Félek szakítani a barátnőmmel, mert azt érzem, hogy nem lesz már senkim, miért érzek így, mi a baj velem?

Az én barátnőm, én ismerem, és mivel ismerem, tudom, hogy mindig szóvá teszi bármilyen kis szokatlan dolgot észrevesz rajtam, ahogy én is észreveszem rajta. Ő sokkal inkább sugározza kifelé a gondolatait és az érzéseit, és megjelennek a viselkedésében és úgymond "testet öltenek". Én más vagyok, ugyan érzékeny vagyok én is, mégis jól tudom kendőzni a belső érzéseimet ha akarom, senki nem mondaná meg rólam, hogy mit érzek, vagy mi zajlik bennem, ha én azt nem akarom, hogy a külvilág megtudja, ez mindig egy "képességem" volt.

Ahogy írtam, Ő nem szenved hiányt semmiben most sem, sem a mindennapokban sem pedig az ágyban. Nagyon odaadó férfi vagyok a szexben, ha kell gyengéd és finom, ha pedig vadságra vágyik akkor olyan szempontból kap meg mindent.

Csúnyán hangzik, de mindig is tehetséges színész voltam, ez nem azt jelenti, hogy hazug vagy hazudozó vagyok, de azt mutatom kifelé amit csak akarok, és tökéletesen hitelesen!

Mivel szeretem, (még ha bizonytalan is most az érzelmi világom) nem teszem ki annak a kellemetlen érzésnek, hogy valami baj van velem, vagy valamiért nem adom meg neki azt amit eddig. Elég ha ez az én "terhem/problémám" és én dolgozom fel, így vagy úgy...

Mint már mondtam, lehet "lef@szozni", nyilván a ki itt lef@szoz az egy tökéletes férfi, és nyilván joga van engem itt becsmérelni, mert többet letett már az asztalra párkapcsolati szinten mint én vagy bárki a világon! Bizonyára ezek a hozzászólók mindenkinél jobban értenek a dolgokhoz, úgyhogy köszönöm a trágár hozzászólásokat is, mert legalább őszintén megmutatják milyen ember szólt hozzá.

Én is leszögezném, hogy van a beképzeltség és van a tények ismerete. Tudom mit adtam/adok a barátnőmnek, és tudom, hogy boldog mellettem, és azt is, hogy más nem adhatná meg neki ugyanezt. Ha valaki ezt beképzeltségnek tartja, hát tartsa annak, ez akkor is egy olyan tény, amit Ő és én tudunk jól egymás között, és ami így lesz mindig. Vannak párok, akik valahol kiegészítik egymást és egymásnak a másik felei, de ez még nem jelenti azt, hogy nem lehetnek problémák a kapcsolatukban. Neki én vagyok a párja, én vagyok számára a férfi, és nekem Ő a nő és a párom. Én nem mondtam, hogy el fogom hagyni, csak azt, hogy eszembe jutott, és most egyfajta lelki krízisben vagyok. Én nem panaszkodni jöttem, sem siránkozni, én ezt tudomásul vettem és kezelem ahogy tudom, de ettől még szeretném tudni, hogy mások is vannak e ezzel így, vagy éltek e már át hasonlót, és hogy a mérleg nyelve hová billent náluk, és miért, és mi lett utána, és mit éreznek visszagondolva.

Azt hittem, hogy ha valaki kulturált kérdést tesz fel, akkor kulturált választ is kap, de úgy látszik, vannak akik nem kaptak elég kulturált nevelést otthon, és/vagy nem volt gyerekszobájuk, de az is lehet, hogy csak így fejezik ki magukat, vagy itt vezetik le rajtam a napi feszültségüket, lehet most éppen a havazás miatt.

A hozzászólásokat azért köszönöm mindenkinek!