Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lelki segítséget szeretnék! Közös megegyezéssel szakítottunk a barátommal 2 év után, és most rettenetesen egyedül vagyok. Többi lent. (? )
(17 éves lány vagyok)Szeptemberig a szüleimmel éltem,de otthon nagyon nincsenek rendben a dolgok,az apám nagyon nehéz természetű,2 testvérem már rég elköltözött,alig tartjuk a kapcsolatot,pedig próbálkoztam.
Anyukámmal sem egyszerű,mert idegileg már teljesen ki van készülve apám miatt,rajtam vezették(és vezetik)le a feszültséget,ha tudják,a válással meg csak fenyegetőzött anyum,de ez már nem is az én dolgom.
A fő problémám,hogy mivel szeptemberben kimenekültem ebből a helyzetből,iskolát váltottam és egy félszobás minialbérletbe költöztem egy kis zsákfalu legvégébe,nagyon egyedül lettem.Igaz barátom kettő van,de bizonyos okokból velük sem tudom tartani a kapcsolatot.Egyedül kell csinálnom mindent,a suli innen is messze van,és a barátom volt az egyedüli,akire számíthattam.Annyira szeretem,és tudom,hogy nem szabad se felhívnom,se beszélnünk,mert harmadszorra már nem szeretném ugyanazt a hibát elkövetni.
Úgy érzem túl gyorsan kellett felnőnöm,nincs kivel beszélnem és rengeteget sírok.Erről nem is merek beszélni,mert csak megszidnak,hogy azonnal szedjem össze magam és tanuljak vagy ilyenek.
szóval..na..én csak egy kis lelki támogatást szeretnék..
Nagyon köszönöm,ha elolvastad! :)
U,hogy máris ennyien reagáltatok,hát még mosolyogtam is! :)) ujjdejó
Szóval én nagyon rajtavagyok azon,hogy szép életet alakítsak ki,csak kicsit itt világvége érzetem van,és most a szakítás után elég szürke lett minden. Meditálgatni is próbálok,minden nap edzek,futok..
Táncolni szeretnék,csak lehetőségem itt nincs.. Meg ugye a pénz.. 17 évesen a suli(fieztős suli),az albérletet fizetni.. És nem költök már se ruhára se semmire..
És most csak az a göndör kékszemű uriember jár a fejemben,akit elveszítettem.
Bocsánat az összevissza írásért,annnyi minden kikívánkozik belőlem.
A lényeg, hogy a boldogságodat ne másban keresd! Ha mégis egy párkapcsolatba menekülsz a boldog élet reményében, sokáig úgysem fog tartani. Mert, ha csak kicsit is hibázik a másik, vagy nem passzol akármi, csalódni fogsz, és ismét nyomorultul fogod érezni magad. Örülj magadnak. Örülj annak ami van.
Buddha a királyi palotából menekült a koldus életbe, és megvilágosodott. Semmi többre nem volt szüksége. Rájött, hogy szenvedésünk alapjai a vágyaink.
Mivel érzed, hogy ez a sok szomorúság nem normális , ami körülötted van, változtatni szeretnél. De barhová is mennél, te Te maradnál. Nem változnál. Próbáld kívülről szemlélni a dolgokat, úgy mindig könnyebb. Másoknak könnyű tanácsokat osztogatni, mert nem mi vagyunk az adott helyzetben, átlátjuk a dolgot. Próbáld csak ki. Légy szemlélő. Hogy min is szomorkodsz. Miért vagyok mérges, bánatos stb.?
Remélem érthető azért :)
Szép napot!
Igen,igen. Nagyon igyekszem megérteni.
Szemlélgetem is magam kívülről,ahogy csak tudom,csakhogy egy adag szánalmat látok,mikor tudom,hogy nem azt kéne.
Egy kis önsajnálatot sikerült eltanulnom drága anyukámtól,de küzdök ellene,csakhát ilyenkor azért meggyengül az ember. Elég "művészlélek" vagyok,festek,táncolok,zongorázom,éneklek.. És túlérzékeny is..nagyon könnyen sebezhető a lelkem. Nem tudom,hogy erősítsem meg úgy magamat,hogy mégse legyek érzéketlen másokkal szemben.
Az elengetést kéne megtanulnom,tudom,de hogy váljak semlegessé érzelmileg egy olyan emberrel szemben,akihez erős érzelmi szálak kötnek és befolyásol?
(köszönöm !)
Hát megesett rajtad a szívem :/ Igazából csak azt tudom mondani, hogy legyél erős, és tűrj még egy kicsit. Biztosan jobbra fog fordulni a sorsod :) Csak együtt érezni tudok veled, mert egy fél éve én is szakítottam a barátnőmmel, és mivel nagyon szerettem, egymásnak voltunk a lelki támaszai, és számíthattunk egymásra, a válás igencsak megacélozta a szívemet. Próbáld meg te is felhasználni a sérelmeidet, és fájdalmaidat amelyek most gyötörnek az elkövetkezendők ellen. Nagyon sajnállak, hogy ilyen helyzetbe kerültél! Nincs annál rosszabb amikor valaki belül érzi a magányt. Viszont ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy megismerd saját magad! Ha szeretnél beszélgetni, szívesen rendelkezésedre állok :)
20F
Szia.Egy nagyon kemény csaj vagy és nagyon jól gondolkozol.Lehet nem vigasztal,de a tieden kívül még sokkal nehezebb sorsok is vannak,és azok is megoldódnak. Biztos vagyok benne, hogy idővel a te életed is stabilizálódik. Addig is nagyon sok kitartást és erőt kívánok neked.
Szerintem nem kell semlegesnek lenned egy olyan valaki iránt akit szeretsz.Nyugodtan szeresd, a szeretet nem múlik el,és a hiánya nem csökken egyik percről a másikra.Idő kell hozzá.
Szerintem , csak próbáld meg elfogadni, hogy ez a helyzet a barátoddal, és ha ő nem akarja akkor ezt el kell,hogy fogadd.Tudod,a szeretet "nem keresi a maga hasznát"."Hosszú tűrő, kegyes"
Bár tudom, hogy jelen helyzetedben és magányodban nehéz ezt kivitelezni, de ami nem öl meg, az megerősít.
Biztos vagyok benne, hogy jobbra fognak fordulni a dolgok.Addig is kitartást,és írj nyugodtan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!