Miért hiányzik már megint?

3 hete szakítottunk, normálisan, megbeszélve, tényleg nagyon nyugodtan és akkor nagyon fájt az egész, mert én még mindig tényleg szerettem igazán. Aztán rá pár napra olyanokat vágott a fejemhez, hogy mekkora egy r*banc vagyok mert mindenkinek azt hazudom, hogy együtt voltunk amikor ez nem igaz, meg hogy kétszer megcsalt stb.

(na most.. a lényeg, hogy nem vállaltuk fel senki előtt, csak szülők előtt és pont ezért én senkinek egy szót sem szóltam, mert annyira örültem még így is az egésznek.. na mind1. Szóval nem még az hogy nem én híreszteltem hogy együttvoltunk, hanem még az ami biztos hogy nem hagyta el a számat, hogy ő mekkora egy r*hadék, meg hogy meg is csalt.. kezdjük ott egyszer nem csalt meg és sosem mondtam róla, hogy sz*mét, mert nagyon szerettem. Tegyük hozzá arra nem is gondolt, hogy láttak minket csókolózni az utcán, kézen fogva sétálni a falujukban, nálunk, nem egyszer magához húzott a suliban stb. Arra nem gondolt hogy esetleg volt egy rosszakarónk. Sőt. én személyszerint sok olyat ismerek aki rosszat akart.. :/)

Na de mindezeket egybe véve én nagyon megutáltam, amikor ezt a rengetek dolgot a szemembe vágta. Arra nem vette a fáradtságot, hogy rákérdezzen igaz-e. És az hogy mi mindennek elmond, meg hogy azt mondta takarodjak az életéből, undorodik tőlem, látni se akar, letiltott facebookon stb.. Na ezek után én mit mondjak? Aránylag hamar sikerült túllépnem ezen.

És a kérdés.. most mégis hiányzik.. nagyon. És olyan rossz. 1 évig voltunk együtt, ő volt az első fiú az életemben, most voltam először szerelmes, majdnem lefeküdtünk, de aztán én meggondoltam magam, ezért sem haragudott. Szóval.. tömören ennyi.

Miért van az hogy most mégis hiányzik?

Köszönöm előre a válaszokat és elnézést hogy hosszú lett!!! :)

16/l