Velem van a baj, vagy a családi háttér az ok? Megváltozhat ez vhogy vagy kérjek komoly segítséget?

A szüleim csak azután házasodtak össze h a testvéremmel megszülettünk majd nagyon hamar elváltak. Sok veszekedés volt, sokáig nem mondták meg az igazat a kapcsolatukról. nemrég sikerült ezt csak tisztázni, rettenetes veszekedések voltak, a szüleim gyakorlatilag nem bírták elviselni egymást, így nőttem fel, sosem láttam együtt egy normális családot, férj-feleség kapcsolatot.(A viszony mindkét szülőmmel eléggé elmérgesedett sajnos, szóval a létező legesélytelenebb, hogy erről velük beszéljek.) A nagyszüleim is mindkét oldalról elváltak, így ott sem láttam soha, milyen amikor két ember együtt öregszik meg. Szóval kb fogalmam sincs, hogy viselkednek az emberek egy párkapcsolatban. Eddig is fájt látni, hogy ez mindenkinek kézenfekvő a korosztályomban csak nekem nem, de most itt a lehetőség, hogy barátom legyen és fogalmam sincs, hogy mi miért van, mire mit kéne lépnem vagy hogy hogyan is zajlik egy fiú-lány kapcsolat. (A más emberekkel való barátkozásban is rengeteg problémát jelent, hogy nem tudom hogy közeledjek emberekhez, nem csak fiúkhoz,hanem úgy általában bárkihez... Persze vannak barátaim, de nagyon nehezen alakítok ki kapcsolatot, ha már kialakult akkor viszont már semmi probléma...)Amiért nem látok példát a szüleimtől, rokonaimtól a párkapcsolatok terén nem akarok belevágni ezekbe, pedig a korosztályom-beli lányok leghőbb vágya,hogy pasijuk legyen. Én nem akarok, mert nem tudom, hogy kell viselkedni egy barátnőnek. Lehet, hogy nem hangzik olyan gázosnak a problémám, de az életben, a gyakorlatban nagyon nagy sz.rba kever állandóan, hogy nem merek a felém lépő fiúkkal mit kezdeni. Szeretnék ezen változtatni, de nem merek erről senkinek beszélni, mert UTÁLOM más emberek nyakába varrni a problémáimat. Lehet, hogy pszichológushoz kéne fordulnom, vagy valami fiatalokra specializálódott kapcsolatteremtés segítő izéhoz (nem tudom, létezik-e ilyen "szakma" vagy valami..:D)? Úgy érzem, egy kellően türelmes ember mellett magam is ki tudnám tapasztalni hogy hogyan is kell viselkednem egy kapcsolatban, de gondolom egy pasi sem akar a barátnője pszichológusa is lenni a kapcsolatukban...

Mit tegyek? Hogy tudnék ezen változtatni? A legegyszerűbb lenne, ha szakemberhez fordulnék? Volt itt már valaki hasonló helyzetben? Hogy sikerült kimászni belőle?

Köszönöm a segítséget!(: