Nagyon hasonlítunk, megértjük egymást, akkor lehet szerelem?

Van egy fiú, aki kb velem egy idős, egy gimibe járunk, koleszosok vagyunk. A második félévben mind a kettőnknek voltak nehézségeink, nekem kb. az életfelfogásomat változtatta meg a sok beszélgetés, nagyon sokat segített nekem. Ahogy beszélgettünk, egyre jobban föltűnt hogy nagyon hasonlítunk, legalábbis jellemre. Én nehezen nyílok meg, de neki mégis sikerült elég jól kiismernie.

Napközben sokszor beszélünk, odajön, néha megsimogat, rámmosolyog (és istenem olyan szépen mosolyog!). Utolsó nap úgy köszönt el, hogy "Nagyon vigyázz magadra a nyáron!"

Én legszívesebben minden eggyes alkalommal, amikor meglátom, a nyakába ugranék, nagyon fontos nekem. De szerintem ő jobbat érdemel nálam, és egyébként sem akarom elrontani a barátságunkat, mert tényleg nagyon fontos nekem. Inkább legyen boldog mással, csak lássam rajta, hogy boldog. Most a nyáriszünetben elképzelhetetlenül hiányzik, de nagyon messze lakik. Nem is beszéltünk amióta szünet van. Szerintetek mondjam el neki, hogy nagyon fontos nekem? Vagy várjak még, hátha kialakul valami? A válaszokat előre is köszönöm! 16/L