Hol rontottam el? Szerintetek mit tehetnék?

Eléggé összetett történet, de megpróbálom elmagyarázni.

Szóval, barátnőm még 2011. márciusában összeismerkedett egy fiúval. Április környékén kezdtek el járni, de nem volt igazán nagy szerelem. Én is jóban voltam a fiúval, többször beszélgettünk.

Júniusban szakítottak először, mert barátnőmnek elege lett belőle, és keresett egy másik srácot. Ezt megtudta a fiú, és szakítottak. Felhívott, hogy segítsek neki. Mérges voltam a barátnőmre, hogy ilyen köcsög volt szerencsétlen sráccal, és ezt meg is mondtam neki. Június végén újra összejöttek.

Nem sokáig tartott a nagy szerelem, egy hónap múlva megint szétmentek. Én már akkor rájöttem, hogy többet érzek a fiú iránt, mint barátság. De tartottam benne a lelket.

Egy hét múlva megint összejöttek, de már se a fiú, se a barátnőm nem szerették egymást. A másik srác meg, akivel összejött, még mindig szerette barátnőmet.

Még egyszer szakítottak, de ezután már nem is jöttek össze. Elmondtam barátnőmnek, mit érzek a volt fiúja iránt. Ő azt mondta, oké, legyetek boldogok, majd elment. Én felhívtam a fiút, és mondtam neki, hogy találkozzunk egy kávézóban. Ő eljött, és akkor megmondtam neki, hogy szeretem. Csak ült csendben, próbálta megemészteni a hallottakat, majd azt mondta, még gondolkoznia kell, és elment.

Másnap felhívott, és azt mondta, nem lesz jó a kapcsolatunk, mert ő már régóta egy másik lánnyal jár. Volt egy barátnője, miközben az ismerősömmel randizgatott!

Már el is kezdődött a suli, mikor felhívott, hogy találkozzunk. Örömmel igent mondtam, el is mentünk a kávézóban, amiben bevallottam, hogy szeretem. Elég sok rossz dolog történt velem addig, mert a barátaim nagyon ellenezték, hogy szeretem őt. De a szerelemnek nem lehet parancsolni!

Tehát, a kávézóban azt mondta, hogy ő is úgy érez irántam, mint én iránta. Majd megcsókolt!

Utána már tényleg jártunk. Jól éreztük magunkat, szerettük egymást, bármiről el tudtunk beszélgetni.

Januárban azonban a barátaim nagyon elhidegültek tőlem, és mindenféle hülyeséget terjesztettek a hátam mögött, hogy én lenyúltam a legjobb barátnőm pasiját, és hogy milyen egy k.rva vagyok.

A barátommal újra szóba állt a "barátnőm", és biztos vagyok benne, hogy mindenféle hazugsággal tukmálta őt is. Furcsán viselkedett velem, nem szólt hozzám, mikor beszéltem vele, nem is figyelt rám.

Február elején szörnyű mélyponton voltam. Az osztályban mindenki összeesküdött ellenem, a barátom hozzám se szólt. Hirtelen a barátnőim figyelni kezdtek rám, megsajnáltak, hogy mindenki ellenem van, folyamatosan küldtek mindenféle gyökér idézetet és szöveget, és azt mondták, szakítsunk. A buszon felhívtam, és könnyeimet nyelve elmondtam neki, hogy nem értem, mi baja van velem, és hogy semmi sem igaz abból, amit mondtak a többiek. Ő meghallgatott, de nem szólt semmit, letette. Leverten hazamentem. Facebookon írt az egyik "barátnőm", hogy a pasimnak elege van a folytonos önsajnáltatásomból, ne csak magammal törődjek. Felálltam, elmentem sétálni az erdőbe, végig bőgtem. Majd hazamentem. A barátnőm, aki a barátommal járt előttem, írt egy üzenetet, hogy kérjek bocsánatot a barátomtól: "sajnálom, hogy önző módon csak magammal törődtem, rád nem is figyeltem."

én vakon elküldtem az üzenetet. Erre a válasza az volt, hogy semmi baj, még nem értem meg egy komoly kapcsolatra, ő még mindig szeret, de maradjunk csak barátok. Köpni-nyelni nem tudtam. Ez most komoly!? Hogy tehetik ezt velem?

Egész éjjel sírtam, másnap a barátaim azzal fogadtak, hogy hallották, hogy szakítottunk, és hogy "mennyíííree sajnáááljuuk, te szegéény!".

Azóta alig beszéltünk a volt barátommal. Ő visszament a barátnőjéhez.

A barátnőm összejött a sráccal, akivel még az exünk első szakításakor "randizott". Pár hétre rá kiderült, hogy a srác szerelmes belém. Folyton bókolt, kedveskedett, ezt barátnőm nem nézte jó szemmel.

Majd összejöttünk. Jó volt végre valakire támaszkodni.

A barátaimmal egyre többször veszekedtünk azóta, hogy kiderült, "megint lenyúltam a legjobb barátnőm pasiját!". Az év végén teljesen megkeserítették az életemet. Ráadásul a srácot se szeretem már annyira, szerintem ő se engem, mert "nem ugrottam rögtön az ágyba vele".

Erre, június elején rám ír a volt pasim, hogy sajnál mindent, mi lenne, ha találkoznánk.

Én már se őt, se az "újat" nem szeretem. Hamarosan szakítani is fogunk.

Szerintetek hol rontottam el? Jóban leszek valaha a barátnőimmel? Mert nekem nagyon fáj, hogy e miatt utálnak.