Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Melyiküket válasszam?!
SOS...
Nagyon összezavarodtam...
Van barátom 1,5 éve, L., és egészen idáig fel sem merült bennem, hogy beléphet az életembe más. Mindig azt gondoltam, hogy ha szeretem, mi örökké egymás mellett maradunk. Tudom, gyermeteg elképzelés, de szerintem nem csak én voltam már ilyen helyzetben. :) Szeretem L.-t, egészen idáig megőrültem érte, annyira imádtam. Most is szeretem, de már néha olyan, mintha nem is létezne... Nem akarok vele szakítani, mert tudom, hogy összetörne. Érzékenyebb, mint egy átlag srác, és nem én lennék az első eset, aki azt mondaná neki, hogy legyünk barátok. 6 éven keresztül futott előttem egy lány után, aztán amikor megismert, sikerült elfelejtenie őt. Imád engem, és semmi esetben sem akarnám megbántani...
Csakhogy...
P.-t még általánosból ismerem, és már akkor is jóban voltunk, de most kezdtünk el újra rendszeresen találkozni és beszélgetni. Nem vagyok rá büszke, de van, hogy 20 percenként megnézem a telómat/Facebookomat, hogy írt-e valamit. Nagyon sokat jelent nekem, olyan, mintha a bátyám lenne. Nem akar elválasztani a barátomtól, de néha látom rajta, hogy talán többet szeretne tőlem, mint egy erős barátság. Én viszont nagyon félek, hogy ha esetleg bevallja, hogy szeret, nem leszek elég erős ahhoz, hogy ne szeressem viszont. És akkor tönkretenném L.-el való kapcsolatomat.
A gond az, hogy amikor összejöttem L.-el, nem néztem ilyen sűrűn, hogy ír-e, nem voltam képes hajnalban kimenni a kertbe, csak mert azt írta SMS-ben, hogy nézzem meg a napfelkeltét.
Az L.-el való kapcsolatomból mindig is éreztem, hogy valami, ami nem tudom micsoda, hiányzik. Nem voltam L. mellett egész. Imádtam őt, nagyon szerettem vele lenni, hülyéskedni, és most sem tudom elképzelni, hogy ne kucorodnék bele az ölébe... De már nem tudom elképzelni, hogy lefeküdnék vele, hogy őszintén kimondjam, hogy szeretem, hogy elmenjek vele ide-oda.
az emberek véleményétől is nagyon félek. Mindenki azt mondta, mi vagyunk az álompár, a szüleink 100%-ig elfogadták a másikat, sőt, az én szüleim imádják L.-t, és volt, hogy ha veszekedtünk valami apróságon L.-el, az anyám engem szúrt le, hogy miért bántom meg a barátomat.
Ha szakítanék L.-el, és összejönnék P.-vel, tuti én lennék a kis rib*nc, aki otthagyja a tökéletes, szerető barátját egy züllött előéletű srácért.
L.-el tisztán látom a jövőnket, el tudom képzelni, ahogy az oltár elé vezet, ahogy 20 év múlva már gyerekeink lesznek, közös ház, közös élet... El tudom képzelni.
P.-vel nem. P.-vel nem látok házasságot, családot, csak egy erős kapcsolatot, ami nem tudom, hova vezet. Talán a nagy sötétségbe.
Nem értem magamat. Én nem ilyen vagyok. Én soha nem tudnék szeretni mást L.-en kívül... vissza akarom kapni az érzéseimet.
De egyiküket sem tudom kizárni az életemből. Abba belehalnék.
Tudom, hogy elég zavaros és gyerekes, de aki érti, kérem, küldjön valami bátorító választ... (Vagy kevésbé bátorítót, de bunkó, lesajnáló megjegyzésekre egyáltalán nincs szükségem.)
Azzal soha ne törődj, hogy másoknak mi a véleménye, mert ez a TE életed. Csak akkor tudsz boldog lenni, ha saját magaddal szemben őszinte vagy és azt teszed, amit a szived és eszed diktál.
A történeted tipikus példája annak, miért nem szabad foglalt nőnek (vagy férfinak) a kapcsolatból kifelé tekingetve a másik nemmel komolyan barátkoznia. Magadnak ástad meg a vermet.
2 lehetőséged van:
L-el feldobod annyira a szexuális életeteket, hogy ne jusson eszedbe más pasi
vagy
összejössz P-vel, húzol egy zsákbamacskát és reménykedsz, hogy lesz belőle egy értelmes kapcsolat (bár valamiért az érzelmeid nem ezt súgják?!)
Minél hamarabb döntesz, annál könnyebb lesz.
Miközben olvastam, amit írtál ,végig az járt a fejemben, hogy te jó ég ugyanazt érezted, amit én. Teljesen tisztára ugyanolyanok még az apró részletek is(csak nálunk nem napfelkelte, hanem naplemente nézés:)
Nálam is első szerelem másfeledik évében jött ez elő, régi ismerős újra előbukkan. Épp akkor bukkant fel, mikor volt egy kisebb vitánk a barátommal, én pedig elkezdtem gondolkodni a jövőnkön, hogy majd milyen lesz később.
Annyiban különbözik a sztorink, hogy mi csak neten beszéltünk a régi ismerőssel, és egészen addig nem tudtam eldönteni, mi ez az új érzés, amíg nem találkoztunk. Találkoztunk, és egyértelmű volt, hogy a net sokat dobott a dolgon, élőben semmi extrát nem éreztem, csak jó volt, hogy ért valami "új inger" (benne is azok a dolgok voltak meg, amik azt hittem a barátomból hiányoznak, később kiderült, hogy a barátomban is megvannak, csak nehezebb előhozni).
Szóval a tanácsom, ami nálam bevált, találkozzatok élőben(ne neten telefonon beszéljetek) a másik sráccal, onnantól már tudni fogsz mindent.
Ha esetleg nem menne, szakíts a barátoddal, várj egy pár órát, amíg tudatosul benned a dolog, hogy tényleg nélküle kell lenned. Ha szeretted ez borzasztó kín lesz, és visszamehetsz hozzá, mert ha szeretett visszafogad.
Ha csak sajnálod szegényt, hogy rossz lesz neki, és meg sem fordul a fejedben, hogy mennyire pocsék lesz NEKED nélküle, akkor várj egy picit, majd jöjjetek össze P-vel.
Persze ha esetleg 16 éves vagy, és még senki mással nem voltál együtt/nem jártatok/nem feküdtetek le, akkor mindenképp gyere össze P-vel.
Egy fontos dolgot kihagytál, hogy hány évesek vagytok. Nézd, szerintem amit P iránt érzel fellángolás. L.-el régóta eggyütt vagytok, megszoktad hogy melletted van, hogy tudod sosem csalna meg, hogy eggyütt kibírnátok mindent, és pont emiatt már nem érzed azt a kezdeti izgaémat iránta mint régebben, de ez nem jelenti azt hogy nem szereted.
Viszont P.-ben megtaláltál valamit, ami L.-el hiányzott. De hidd el, ha összejössz P.-vel, és esetleg elmúlik a rózsaszín köd, rájössz hogy belőle egész más dolgok hiányoznak mint L.-ből, minden ember különböző. És az is lehet hogy pont azokat fogod belőle hiányolni ami megvan L.-ben. Szóval az ilyen dolgok később jönnek ki....
Összességében mégmindig azt gondolom hogy fellángolás, én a helyedben L.-el maradnék, de ha egy 2-3 hónap múlva sem múlik el ez az érzés akkor viszont lépned kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!