Érdemes ebben az esetben bevallani, hogy szerelmes lettem?

Interneten ismertük meg egymást. Elkezdtünk találkozgatni, nagyon jól indult minden, hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk, hatalmasakat beszélgettünk, sokat nevettünk, lelkesedtünk egymásért... tehát teljesen jó volt a kezdet. A randizgatások alatt elcsattant az első csók, majd több is lett... (Ha számszerűsítjük kb. 3 hétig jártunk együtt.) Aztán láttam rajta, hogy bizonytalan kezd lenni, mintha nem tudna magán kiigazodni, majd egyik nap felhív, hogy valamire ráébredt. Találkoztunk, szakított velem, azzal, hogy úgy érzi, hogy nem tudna szerelmes lenni. Akkor én azt mondtam, hogy semmi gond, én ugyan tudnék az lenni, de én se lettem az. Azóta néha váltunk egy-két levelet, de már messze nincs benne az a lelkesedés ami az elején.

A gond az, hogy én akkor tagadtam, de szerelmes lettem. A rövid kapcsolat ellenére nagyon fáj, hogy nem sikerült, nagyon hiányzik. Van értelme így bevallanom neki, hogy én szerelmes lettem? Vagy hagyjam a francba, úgyse találkozunk többet az életben... Igaz ez is olyan fájdalommal tölt el.

Lehet nincs értelme, mert elég egyértelmű az ő része, nem is akart kihasználni, de lehet ha bevallanám neki, akkor én megkönnyebbülnék, mert most csak rágom magam rajta.

Végül is mit veszíthetek? Ti mit gondoltok?

Régen éreztem már ezt az érzést, tehát tényleg szerelmes lettem.

25/L