Üdv! Van egy lány akivel elég jó a viszonyom, de nem értem a viselkedését! A kérdésem:Érdemes megkockáztatnom a továbblépést hogy komolyabb szintre érjen a kapcsolatunk, vagy fogadjam el hogy tényleg csak barát vagyok számára és nem is lehetek több?

Hát igen,nem könnyü sem a helyzet sem a döntés meghozása!

Kedves számomra ez a lány és semmi esetre sem akarnám elveszíteni,még a barátságát sem,viszont minél többet vagyok együtt vele annál jobban érzem hogy szeretném meg ölelni, megcsókolni,amit ugye barátként nem tehetek!sosem hittem a fiu lány barátságban de eleinte olyan jól alakultak a dolgok hogy azt hittem müködhet a barátság,de az érzelmek közbeszóltak!

Igen ismerem,nem csak őt de a magánéleti multját is!

Az elmult évek során eléggé megrendült a bizalma a férfiak iránt,mivel finoman szólva is elég cefetül bántak vele,a szeretetnek még halvány jelét sem mutaták iránta,lelkiekben nagyon összetörték,padlóra küldték önbecsülését,Ezért nem akarok én sem ajtóstól rontani a házba nála,már az is nagy szó hogy eltudtam érni hogy merjen bízni bennem! Mivel a bizalma számomra sokat érő dolog nem szívesen tenném kockára,és azt sem akarom hogy bennem is csalatkoznia keljen és azt gondolja rólam én is csak ártani akarnék neki!Szóval asszem én inkább a türelmemre és az időre bízom a megoldást!Továbbra is maradok barátja de közben teszek azért hogy feléledjenek oly mélységű érzelmei irántam mint énbennem őiránta!Egy csokor virág,vagy néhány kedveskedő bók,gesztus,apró mozdulat,közös felejthetetlen élmény,lassú de biztos léptekben talán célravezetőbb mint egy hirtelen lerohanás!Mindenki figyelmébe ajánlom,hogy a bizalom törékeny dolog,épp ezért igyekezzünk mások felénk tanúsított bizalmát értékként kezelni és aszerint cselekedni vele!!