Miért vagyok, egy ilyen érzékeny kis f*sz?!

Miért nem tudok férfiként viselkedni, egy kapcsolatba?!

lelkem, szívem darabokban, összetörte az, aki mindennél többet ért nekem, de ő csak hogy idézzek "egy fejezetnek tekintett, miközben én az életemnek hittem őt"

képes vagyok, egy szomorú szám hallatán is sírva fakadni, mert egyből rá gondolok.

A kapcsolatunknak ugyan nincs még vége, de nagyon arra fele tartunk..:/

nem voltam mindig iylen...rengeteget változtam az utóbbi egy évben, és főként ebbe az érzelmességi világba..:/

Csodálok sokakat, hogy hip hopp túl vannak egy szakításon...lezárják, és megnyugtatják magukat annyival, hogy: "nem illettünk össze, nem szeretett, majd lesz más"...

tudom, tisztában vagyok vele, hogy ez az önsanyargatás sem vezet sehova...de én képtelen vagyok ezeket a szavakad elmondani a kapcsolatunkról.

Mégis hogyan, miként, ha minden nőbe őt keresem!? nagyon szerettem, és szeretem is.

Tulajdonképpen magamból van elegem, hogy nemtudom kezelni az érzéseimet, és sírok mint egy kis f*sz itthon, és csak azt kívánom, bárcsak szeretne...

a szüleim, a barátaim, a barátnőm...mit sme tud erről, hogy én iylen vagyok. Kívülről: magabiztos, sportos jóképű (állítólag), divatosan öltözködő, talpraesett nagydumás srácank ismernek...

bár már ez a nagy dumás rész kezd elszállni...egyszerűen hangulatom nincs hozzá.

Nincsen senki sem, akivel ezt megbeszélhetném, akinek ezeket elmondhatnám.

Komolyan, mintha depressziós lennék, búskomorság, és túl sokat gondolkozok, és agyalok mindenen...

22/F