Voltatok ilyen helyzetben? Megismertek egy férfit,az elejétől kezdve olyan mintha már ezer éve ismernétek egymást. eltelik pár hét/hónap, összegabalyodtok, TÖKÉLETES minden. Egymást nézve kiráz a hideg. Tudjàtok, amikor nektek van valaki teremtve....

Nem volt jó ötlet bunkónak lenni.

Ezt valahogy tudasd vele.

Mi bajod lehet?

Nem,tizenhàrom évesen sem tettem volna ilyesmit... Szerintem ez tök gyerekes.

Jó lecke volt, hogy ne jàtszadozz senki érzéseivel.

Ha te lemondtál róla a félelmeid miatt az a te döntésed. Ennek fényében ő is lemondott rólad, amin nem csodálkozom. El kell fogadnod, hogy ezt elszúrtad, és tanulj belőle. Ha legközelebb lesz ilyen esélyed másnál, élj vele.

Mi egyébként így éreztünk mikor megismertük egymást a párommal, kezdetektől az összetartozás érzése, erős intenzív érzelmek, fél év után eljegyzés, 1 évre rá össze is házasostunk:). Most már 14 éve vagyuk együtt.

Én is rettegtem kinyitni a szívemet, mert sokat csalódtam előtte, de tudtam, hogy a saját félelmeimet nem vetíthetem ki rà, nem érdemli meg, esélyt kell adnom neki és magamnak, mert ő nem azok akik megbántottak, és akikben csalódtam. És én is megérdemlem a boldogságot ami mellette várhat rám.

Imádom az ilyeneket„nem érdemlem meg"

Mi a f*sznak ez a szöveg.Miért nem mondjátok meg nyíltan:menej a f*szba,és le van tudva.

8as vagyok.

Mert akkor tenyleg ugy volt ,en egy nyikhaj kis 18 eves voltam ő meg 24 és majd 400 kmre kapott egy baromi jó állást. En meg az erettsegire keszultem azt se tudtam mi lesz velem utána. Csak 1 erettsegim ami keves lett a fősulihoz,terveim celjaim még nem voltak ő meg friss diplomával azonnal felvetelt nyert egy világhírű céghez.

Nagyon helyes volt,én cukinak mondható de szépnek nem, okos sem voltam , a csaladi es anyagi hatterem meg hagyjuk is. Ő meg jobb módu családból. Minden szempontbol nem engem erdemelt..jobbat.mindenben.