Hogy érjem el, hogy ne zúgjak bele minden fiúba/férfiba, aki törődik velem bármennyire is?

Igaz, nem túl nagy az ismeretségi köröm, de van néhány nagyon elmélyült, szoros barátságom (ezek közül az egyik 12 éve tart), akikkel mindent megbeszélek és akikre bármiben számíthatok; kollégáim, akikkel jóban vagyok, összeülök időnként. Nem mondhatom azt, hogy abszolút senkim sincsen, mégis nagyon hiányzik az életemből az a fajta intimitás, amit egy stabil, igazán szeretetteljes párkapcsolat nyújthatna nekem. Fáj, hogy nincs, elmondhatatlanul. Nem értek egyet azzal, hogy csak félrelépnék és mindig kéne új, mert ha egyszer közel kerülök valakihez, azt nagyon tudom szeretni, nem pótolható a számomra mással (és eddig sem csaltam mellesleg). Viszont ugye idáig el is kell jutni valakivel, ahhoz az a kis figyelmesség nem elég, amivel haveri szinten ajándékoznak engem fiúk, csak éppen ahhoz, hogy vágyjak rá, hogy közelibb, igazán közeli kapcsolatom alakuljon velük. Vagyok annyira észnél, hogy ne feküdjek be az alá, aki csak eszközként használja a kedvességet ahhoz, hogy megdughasson, ettől nem kell félteni.