A parod miatt kukazod az énidőd?

Arany középutat szeretem, vagyis se le nem tojom, de nem is ő miatta dobok mindent.

Próbáljuk úgy időzíteni, hogy ne akkor énidőzzünk, amikor együtt is lehetnénk, de ha együtt is vagyunk akkor is csinálhatja mindenki amit szeretne. Ha épp PSezik, akkor addig én olvasok, vagy csinálok mást.

Nem dobok félre miatta semmit. Meglepő módon dolgozunk minedketten, nem teljesen azonos az időbeosztás így bőven jut mind a kettőnknek énidő. Azt nem nevezném kapcsolatnak amikor az én javamra háttérbeszorítom a partnert.

Te vagy az utolsó. Rajtad múlik elfogadod-e.

Van amikor lemondom, de az akkor van, ha egyedül akarok pihenni, szóval akkor barátokkal sem lógok helyette. Nekem sok lenne, ha mindig minden szabad pillanatban a másik rendelkezésére kellene állnom, szerintem mondjuk ha ilyen 10 alkalomból 4x magamat vagy mást választok, az normális.

Egy viszonylag friss kapcsolatkezdeményben vagyok jelenleg - mi heti 2-3x szoktunk találkozni, így az énidő is megvan és a közös minőségi program is (tehát úgy találkozunk, hogy beszélgetünk is, vagy vmi program van, nemcsak dugás). Nekem ez így teljesen megfelel. Nekem szükségem van egy kis énidőre még hosszabb, együttélős kapcsolatban is... azért tudok valamennyit feláldozni belőle a kapcsolatért, de nem az összeset. Viszont azért itt kérdés az, hogy hányszor van találkozó és mennyi szabadidőről beszélünk. Mert ha vkinek fos időbeosztású a munkája, hogy alig tudnánk amúgy is találkozni, olyan kapcsolatba bele sem mennék, mert azért rendszeresen együtt töltött időre szükségem van.

8: lehet, hogy pont tanult az exével való kapcsolatból, hogy a 24/7 egymás seggében levés, a másik nélkül nem létezés nem normális és nem egészséges.

Nem szeret, ennyi.