A kutatás szerint nem a szerelem tartja össze a párokat. Mit gondoltok erről?

Én ehhez a pénzt is hozzátenném.

Nem egy kapcsolatról tudok, ahol azért nincs szakítás, mert egyedül egyikőjük sem tudna albérletet fizetni, idegenekkel nem akarnak összecuccolni, szülőhöz 25-30 évesen szintén nem akarnak visszamenni.

Vagy nem válnak, mert a közös ház árából nem jönne ki 1-1 lakás.

Én ugy veszem mint a családom.

Van anya apa tesó velük élek ők a családom hosszútavon örökké is szeretem is őket és alapvetoen.

Tehat meg se fordulnak olyanok bennem hogy unom fel kéne dobni vagy széthuzna vagy laposodnának bennem az érzelmek hanem egy fix állandó kötelék.

Na igy tudok elképzelni pl életre szoló hazassagokat is. Hogy család az egesz. Alap hogy van es saját magaménak érzem ebben élek ez vagyok "én".

Ahol az megy hogy hu kiabrándul az egyik lapos valami nem stimmel párkapcsolati tanacsadó kell meg ezek. Az nem család. Nem házasság nekem.

Tesomhoz se kellett spha testvérpári tanácsadó meg ilyenek. Vagy kiábránduljak a csaladombol. Es hirtelen pl az osztalytarsamra lecserélem a tesómat. Es az osztalytárs kell majd. Vannak persze konfliktusok de az normális.

Nekem ez lenne egy házasság. Maga a stabilitás. A csalad az összetartozás fixen bármi is van.

*Mintha azt mondanám lecserélem a tesom mert meguntam.

Szóval egy fix kötelék nekem a család. És a házasfelem a családtagom.

Nem népszerű vélemény itthon, de én hogy gondolom, hogy a szerelem nem múlik el.

Számomra a szerelem nem a hormongőzös rózsaszín állapot, ami elfedi a másik fel minden hibáját.

Számomra a szerelem ennél sokkal több. Amikor lelkileg teljesen csupasz lehetek a másik előtt, ő a tamaszom, az életemet is rábíznám, szexuálisan vonzónak találom, a legjobb barátom, a szeretőm és ha úgy van, a szülőm is.

Szóval értelmezések szerint a fellángolás, a (nem minden) kapcsolat elején ott lévő rózsaszín köd, rajongás elmúlik. Minden esetben. De a szerelem, ami számomra ennél jóval több, az nem.

25N