Nőként voltál már úgy, hogy bevallottad az érzéseid a másiknak és jó kimenetele lett?

Nem. Volt egy srác akivel egyértelműen megvolt a kémia. Azt is tudtam (hiszen elmondta), hogy vágyik a szeretetre. Tök aranyosnak gondoltam, meg férfiasnak, hogy ezt egy kvázi idegen csajnak csak így elmondja, mert szerintem kevés pasi ilyen. Azt is éreztem, hogy nem semleges az irányomban. Testbeszédén látszott főleg, van amit az ember nem tud megjátszani.

De valamiért mégse akart jobban megismerni. Az volt az érzésem, hogy egyébként érdekelném, de valami visszatartja attól, hogy közelebb kerüljön.

Én életemben először összeszedtem a nemlétező tökeimet, elhívtam, hogy tisztázzuk a félreértéseinket, ott is többnyire szimpi volt ahogy hozzáállt dolgokhoz. Nyitottan válaszolt minden kérdésemre.

Szerintem egyértelműen a tudtára adtam, hogy ő érdekelne engem (nyilván hogy hogyan alakult volna más tészta). Ez azonban nem lelt viszonzásra, pedig tudom, hogy tetszem neki (megmondta) és nem is az jött le, hogy ne lenne szívesen a közelemben. Passz.