Túl lehet valahogyan lenni egy ilyen helyzeten, egy ilyen srácon?

Ez most baromi furcsán fog hangzani, de bölcsőde óta ismerem. Ott barátok lettünk, és amiatt a szüleink is, így egy ovis csoportba is kerültünk és nagyon sokat voltunk együtt. Aztán más sulikba mentünk, de a családjainak minimum heti egyszer összejöttek, szóval tényleg barátok maradtunk. Visszagondolva olyan mintha mindig szerelemes lettem volna belé, de amúgy szerintem általános iskola alatt szerettem bele. Aztán nyolcadikban hirtelen minden lány “elvesztette a szüzességét” vagyis mindenki ezt mondta. És én is akartam ilyen menő lenni, mindig is ki voltam közösítve, szóval értitek, próbálkoztam. És előadtam hogy ő elvette a szüzességem. Amire nem számítottam hogy a lányok instán megkeresték és megkérdezték hogy igaz-e. Akkor megromlott nyilván a viszonyunk, még mindig elég gyakran találkoztunk, a szüleink mai napig nagyon jóban vannak, de ő ignorált engem. Általában elvonultunk videójátékozni, és minden játékban megvert kb, ami nem csoda. Szóval igen, ez volt a szitu, de én valahogyan még mindig szerelmes voltam belé, bár próbálkoztam másokkal, de mind nagy pofára esés volt. Most karácsonyra mind a ketten hazautaztunk és két ünnep között találkoztunk, neki meghalt a nagyapja, nekem a nagymamám, részvétet nyilvánítottunk, és megkérdeztem hogy felnőttek vagyunk, ő boldog kapcsolatban van, nem tudnánk esetleg fátylat vetni az idióta nyolcadikos hibámra amivel próbáltam beilleszkedni? Azt mondta, hogy de persze, legyen. És akkor tök érdekes módon megkérdezte, hogy miért hazudtam, amit még soha nem tett meg. Elmeséltem neki, tök megértő volt, baromi jól esett. És akkor megkérdezte viccesen, hogy na és végül mikor vesztetted el, erre én is próbáltam lazának látszani, és mondtam, hogy szeretnéd hogy szóljak ha megtudom? (haha… nagyon kreatív… na mindegy) Erre ő annyit mondott, hogy ohh baszki, sajnálom, nagyon sajnálom. És lehet ezt csak én képzelem, de baromi megalázó érzés volt, és ott akkor el akartam tűnni. De nagyon fura lett volna ebben a helyzetben megint hazudni ugyan arról a témáról… Na mindegy. Hogy a francba nézzek legközelebb a szemébe? Egyáltalán hogyan érjem el, hogy már ne érdekeljen mit gondol rólam? Nem hiszem hogy még mindig szerelmes vagyok belé, de ha valami csoda folytán megcsókolna, hát nem állnék ellen. Szánalmas vagyok, igaz? Sikerült ismét, 5 évvel később is elszúrni… (19 vagyok amúgy)