Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hány nagy szerelem jöhet el az ember életébe?
Közel 30 éves férfi vagyok, és hiába voltak rövidebb, hosszabb távú kapcsolataim, és nagyon sok randipartnerem, mégis úgy érzem igazán szerelmes 2x tudtam lenni, már az első után is féltem, (vele 4 évig voltunk együtt) hogy már sose fogok tudni senkit úgy szeretni, majd pár év elteltével, több tucat randin, és két-három rövidebb párkapcsolat után, sikerült összefutnom azzal a lánnyal akit úgy érzem, éreztem, hogy teljes szívvel és szeretettel tudtam volna szeretni, de pár jól sikerült randi után (legalább is én úgy éreztem) teljesen ignorált. Sajnos, hiába ismerkedek, és találkozok lányokkal, két emberen kívül, senki nem tudta eddig azt a bizonyos „lángot” fellobbantani bennem, senki nem fogott meg igazán, szeretni tudtam őket, a rövidebb párkapcsolatban lévő szereplőket, de nem azzal a lángoló szerelemmel. És nem, nem külsőségek számítanak, mindkét leányzónak a személyisége volt az, ami megnyert.
Más is járt már hasonló cipőben, érdemes lehet még ilyenre várnom, ha családot szeretnék, vagy állapodjak meg egy olyan lánnyal, akit szeretni tudnék, hűséggel, de nem „lángoló” szerelemmel? És mondjak le arról, hogy igazi, lángoló szerelemmel induló kapcsolatban éljem le az életem, alapítsak családot?
Mégcsak 30 leszel, nem 60 bakker, de még 60 évesen is jöhet szerelem, minap volt itt egy kérdés, hogy a nő férje 52 évesen belezúgott más nőbe és szenved, lebetegedett, mert a feleségét választotta!
Szerintem még bőven van időd, csak nem kell hajkurászni a szerelmet, legtöbbször akkor jön el, amikor nem várod.
Kettő volt eddig, iszonyat anyagi, lelki és mentális rombolást okozott az életemben.
Remélem, mostmár elkerül ez a mocsok érzés.
Én ezt úgy vettem észre, hogy az, és a lelkünk játszadozik velünk.
Pár év távlatából minden másképp fest az embernek. Volt, hogy évekig azt hittem, hogy az a bizonyos lány volt számomra a nagy szerelem, a nagy Ő. Pár évvel később egy másik kapcsolatomban rájöttem, hogy lelkileg mennyire nem is voltunk egy hullámhosszon.
Aztán utána úgy voltam vele, hogy az akkori barátnőm a nagy Ő, évekig abban voltak, aztán megint megismertem egy lányt és rájöttem, hogy ő sem volt igazán olyan nagy szerelem.
Valahogy mindig az adott életszakasznak, illetve szellemi irányultságnak nagy Ő az, akiről akkor azt gondoltuk/gondoljuk, hogy a nagy Ő.
Minél több kapcsolatod lesz, minél mélyebbek és beneőségesebbek lesznek, annál jobban fogsz fejlődni szellemileg, annak több pontod lesz, viszonyítási pontod. A szellemi fejlődés így vagy úgy mindig végbemegy.
Tehát mintha az agyunk, vagy a lelkünk akarná elhitetni velünk azt, hogy a jelenlegi kapcsolat, vagy egy volt kapcsolat volt a legjobb....de erre mindig rádob egy lapáttal a jövő, az új érzések amikor frissek, erősek és felülbírálja a régieket.
Szóval szerintem ez csak egy játék amit játszik velünk a testünk, képzeletünk, egonk, lelkünk....
A másik, hogy a szerelem az minden, csak nem jó, a szerelem az nagyon nincs jóban egy kiegyensúlyozott és tiszteletteljes kapcsolattal. Egy idő után átalakulás mély szeretetté és kötődéssé, az már inkább kapcsolat kompatibilisebb.
Van, akinek egy, van, akinek több, és van, akinek egy sem.
N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!