Ha nem is szeret miért esett volna neki jól ha elmondom?

Van egy fiú akivel csak haverok vagyunk (én vagyok állítása szerint a legjobb lány barátnője). Viszont van barátnője és ennek ellenére is, néha köztünk is éreztem a kémiát. Egyébként egyszer szájra pusziztunk is és amikor együtt vagyunk és megöleljük egymást, azt mindketten nagyon élvezzük. Meg ő is mondta hogy azér fura helyzet ez, mert barátok vagyunk és vonzódunk mindketten egymáshoz. Valamiért a másik lánnyal akar mégis lenni, látom, hogy vonzódik hozzám, de csak azt szajkózza hogy barátként nagyon szeret. Mindig mondja hogy hogy pasizzak, szedjek fel mást meg hogy rá számíthatok barátként, ez annyira rosszul esett hogy elsírtam magam rajta (az fájt hogy én őt szeretem,és tudja is, mivel mondta hogy látja hogy belé vagyok esve, és próbál engem is baráti szintre tuszakolni tudomást sem venni az érzelmeimről). Sajnos ez sok volt és ott eltört a mécses, akkor megkérdezte, hogy mi a baj. Nem szóltam semmit, csak folytak a kőnnyeim, akkor azt mondta hogy szerinte tuti hogy az a baj hogy szerelmes vagyok belé és ő meg rá akar venni hogy pasizzak és legyünk barátok. Erre inkább csak bólintottam egyet, de nem szóltam semmit. Utána ő azt mondta, hogy megérti hogy nagyon fáj, de jól esett volna neki ha saját szavaimmal mondom ezt el neki.