Férfiként ha az életemben első lányok dobtak hamar, akkor ezt miért veszik kevésbé komolyan az emberek, hogy hatással volt rám, mintha lány lennék?

A lányokra mindig mondják, hogy vigyázni kell a lelkükre, nem szabad kihasználni őket, nagyon fontos nekik az első hogy kivel veszítik el és hasonlók. Ehhez képest azt érzem a férfiak le vannak tojva, pedig ők is ugyanolyan érző lények, csak ott játszani kell a kamu macsót, nem szabad kimutatni az érzéseket. Az én sztorim annyi, hogy 21 éves koromig szűz voltam és akkor a netről ismerkedve veszítettem el egy lánnyal, akivel volt 4 randink előtte és én abszolúte kapcsolatot szerettem volna vele kialakítani. Sajnos nem volt tapasztalatom sem a szexben, sem a kapcsolatokban és gondolom ez miatt (sosem mondta), de pár héttel később szó nélkül ghostolt engem. Ez miatt elég szomorú voltam, de legalább nem lettem belé szerelmes ennyi idő alatt. Az életemben második lányba viszont igen. Néhány hónappal később ismertem meg őt is, aztán nagyjából 2 hónapig ismerkedtünk (az első randitól számítva) és volt szex is köztünk. Számomra egy tökéletes lány volt kívül és belül is, de valószínűleg itt is baj volt, hogy tapasztalatlan voltam, vagy valami rosszat mondhattam, mert előbb szó nélkül ghostolt ő is 2 hónap után, aztán pár héttel később még írt egy üzenetet, hogy amúgy is iskolát vált és elköltözik a városból fél év múlva majd, szóval ne folytassuk.

És én ennél totál összetörtem. Főleg gyökeret vert a fejembe az a gondolat, hogy engem egy nő sem tud szeretni és úgy is mindegyik csak el fog hagyni, ha kicsit jobban megismernek. Szóval azóta nehezen nyílok meg nagyon a nőknek, illetve csak rövid távra tervezek, mert tudat alatt az van a fejemben, hogy úgy is el fognak hagyni egy idő után, akármit csinálok. Ez miatt a gondolat miatt már jó pár kapcsolatnak tettem keresztbe sajnos önkéntelenül, amik alakulóban voltak és ahol lehetett volna esélyt adni a dolognak logikusan belegondolva. Miért nem hiszik el az emberek, hogy egy férfira is hatással lehetnek ilyen dolgok?