Miért olyan fájdalmas ez és hogyan lehetnék túl rajta?

Van egy fiú aki addig húzta az agyam hosszú hónapokig míg nem belészerettem. Amikor már nyilvánvalóvá vált számára, hogy érzek, akkor visszatáncolt és mondta hogy legyünk csak barátok. Sajnos nekem fáj látni ahogy nem velem tervez, nem úgy törődik velem ahogy szeretném és fáj ez az egész kapcsolat, mert mindig arra gondolok hogy én hogy szeretem, mit tudnék neki adni és hogy ő ebből valamiért nem kér. Állítása szerint másba szerelmes, viszont akkor inkább akkor a másik lánynál kellene bevágódnia, nem pedig velem szórakozni. Amikor látja rajtam hogy szomorú vagyok, mondja hogy engedjem el az egészet és csak simán próbáljam élvezni mikor együtt vagyunk. Ha ez olyan kőnnyű lenne...nem tudom, fordított esetben el tudná-e csak úgy engedni, de úgy érzem, ez a fiú még nem volt igazán szerelmes. Mondtam neki hogy lehet inkább le kellene kopnom és eltűnnöm az életéből, akkor azt mondja hogy szerinte barátokként jól meg tudnánk maradni de megérti ha így látom.jónak, viszont ő nem örülne neki meg hiányoznék neki. És egyébként egyszer meg akart csókolni de épp bejöttek a szobába. Jól látom hogy teljesen mindegy hogy én vagyok (hiába ír napi szinten) és hogy semmit se érez irántam?