Honnan tudom, ha találkozok az igazival, a lelkitársammal? Ti hisztek ebbe a dolgba?

"Egy éve vagyunk együtt párommal, úgy érzem, hogy ő a lelki társam, viszont nem lennék vele boldog"

Ez inkább az énről szól, nem róla, és nem kettőtökről. Az "én" nem boldog.

"Úgy érzem, hogy mással tudok boldog lenni, de úgy szeretni, mint őt, úgy soha nem fogok tudni senkit."

Épp elhagyni készülsz - őt sem szereted igazán.

"Nekem is más utam van és neki is"

Vagy szereted őt, vagy nem. Ennyire egyszerű.

Ha szeretsz valakit, akkor közös az utatok, vele akarsz lenni.

Kicsit azt érzem, hogy már nem szereted, csak mankónak kell, és nem akarod mint biztosat elveszíteni.

Bocsánat az őszinteségért, nem provokációnak szánom. Csak egy érzelmi katyvaszt lehet most látni.

Valamelyest igen, de akivel úgy érzed, hogy nem lennél boldog, az biztos nem a lelki társad. Egyébként meg szinte minden szakításnál azt érzi az ember, hogy már sose fog így szeretni senkit. Mégis csak az esetek töredékében lesz így.

Az elsőnél én is azt éreztem, és úgy nem is szerettem(20+ éve vége), de nem a mértékében volt más. Ugyanannyira szeretek mást, csak MÁSHOGY.

Nem hiszek ilyenekben, és igazán értelmezni sem tudom amit írsz.

Ha én szerelmes vagyok valakibe, akkor azzal együtt vagyok, és egy irányba haladunk. Ha nem tudnék hosszútávon együttélni vele, az nálam nem szerelem. Lelkitárs meg szerintem nem létezik.

Az "igazival" nem TALÁLKOZOL, hanem azzá válik melletted. Az a normális, ha a szerelem rózsaszín felhője eltakar minden kis hibát. Ám a szerelemért felelős hormonok fél-két év után lebomlanak, és ilyenkor előbukkannak az eddig nem látott defektek. Ha ez alatt az idő alatt bele tudtok annyira simulni egymás öntőformájába,, elvárásaiba, akkor az erősebb viharokat is feltehetően túléli a kapcsolat, de ha ez nem történik meg, lassan elsorvad.

Mindenesetre 1 év után még korai lenne messzemenő következtetéseket levonni. Főleg, ha azt hiszed, az "igazi" csakúgy jön, és hogy te,így,ahogy vagy, megértél arra, hogy az igazinak igazi legyél.