Jártatok már úgy, hogy szemeztetek, de nem mertetek lépni és megszólítani?

Ha szingli vagyok, és bejön, akkor leszólítom, találnék ki valami indokot rá, vagy kezdeném egy egyszerű "sziával", abból is sokmindent le lehet szűrni hogyan reagál.

Ha pedig szemeztetek, nem hiszem hogy semleges lennél a számára.

Ha valaki nagyon tetszik, akkor általában van az a pont, mikor az ember nem bírja tovább és keresi a másik társaságát így vagy úgy. Ha nálam eljött ez a pont valakinél, akkor mindig kezdeményeztem.

Életem párját ahogy először megláttam az valami emberfeletti élmény volt, csak néztünk másodpercekig egymás szemébe, és tudtam, hogy igen Ő az, nekem Ő kell.

Szóval mindent bele!

Ha esetleg visszautasítanak sem vesztesz semmit.

28/L

Ha valaki tetszik, előtte amennyire tudom lecsekkolom, hogy van-e párja. Ha van, az kizáró ok, akkor inkább kerülöm vele a kontaktot/szemezést.

Jelenleg is vagyok hasonló helyzetben valakivel, de nem igazán tudom eldönteni miért néz mindig a szemembe. Azért mert rondának tart, vagy esetleg tetszem neki. Halvány lila gőzöm sincs.Egyszer rámköszönt talán még hónapokkal ezelőtt az illető, akkor nagyon meglepődtem. Viszont azóta sem köszönt, csak néz. Mivel párkapcsolatom van, így megfogadtam, hogy kerülöm ezt a dolgot, mert hiába tenne jót a hiúságomnak valahol, a párkapcsolatom jó, és sokkal fontosabb ennél, hogy mással szemezgessek, vagy ismerkedjek.

Viszont magamból kiindulva, ha szingli lennék, akkor ha nagyon megtetszene, felkeltené a figyelmem, már csak azért sem küldenék jeleket, illetve nem akarnék lebukni, max apró pillantások. Aztán vagy levágná és kezdeményezne, vagy engem enne meg a fene előbb-utóbb, és én kezdeményeznék lesz ami lesz alapon.

A nők mindent túlbonyolítanak.

Nehéz néha eldönteni, hogy mindkét fél részéről kialakult-e a szimpátia, illetve olvasni a jelekből sem mindig könnyű.