Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek van esélyem, hogy újrakezdjük? 29N
Pár hónapja megismertem egy férfit. Az elején csak egy éjszakás kalandnak indult, egyikünk sem akart semmi komolyat (én azért mert nem régen váltam, ő pedig a külföldi munkavégzés miatt). De az első randin egymásba szerettünk, igazi mindent elsöprő szerelem volt. 5 percenként írogattunk egymásnak, ha nem voltunk együtt. Az első héten szerelmet vallott, azt mondta még senki iránt nem érzett így, távolság ide vagy oda, nem tud elengedni. Írt egy szerelmes dalt is (ezt most túl hosszú lenne ide tenni, de tényleg megható). Azt mondta, hogy senkit nem akart eddig feleségül venni, de a jövőben el tudná képzelni, hogy megtegye.
Végül kiutazott külföldre, az elején még minden nagyon jól működött, tervben volt, hogy kiköltözök hozzá. Egy hónappal később ki is mentem látogatóba, minden tökéletes volt.
Minden nap órákat videotelefonáltunk. Még soha senkivel nem tudtam ilyen jól elbeszélgetni. Írt egy újabb dalt, amiben azt írta, hogy azt szeretné, ha ő lenne az első gondoltom minden reggel és az utolsó is minden este, hogy szeretné, ha vele képzelném el a jövőmet.
Miután hazajöttem kb. 1 hónappal később lett vége. Ő szakított, mert szerinte túl erős személyiségek vagyunk mind a ketten és nem férünk meg együtt. Azt mondta az ellentétek vonzzák egymást az elején, de végül kiütközik. Akkor már 2 napja előjöttek emiatt a pánik rohamai.
Tudni kell, hogy a válásom miatt és hogy először életemben egyedül laktam egyedül nagyon magányos voltam és rémült, és önbizalom hiányos, így már látom, hogy jobban rátelepedtem, mint kellett volna, néha túl erőszakos voltam és depressziós is, rosszul kommunikáltam le a dolgokat.
Azóta járok pszichológushoz, nőtt az önértékelésem és már nem érzek társfüggőségi vágyat.
A fura az egészben, hogy szakítás után azt mondta a barátom akar maradni. Én nem erőltettem a dolgot, mert hát mindenki ezt mondja szakítás után, aztán nem keresnek többet, de azóta is minden héten ír, keres, érdeklődik, tegnap még egy órát videotelefonáltunk is. Végignevettük az egészet, sőt még habozott is letenni a telefont, pedig már hívták a haverjai.
A lényeg, hogy még életemben szerettem ennyire senkit, egyszerűen hiába próbálom elfelejteni, nem megy. Még sosem éreztem senkivel ilyet.
Szerintetek van esélyem visszaszerezni? És ha igen, akkor hogyan próbálkoznátok?
válasza:Szerintem van, ha nem lenne megszakíthatott volna minden kapcsolatot veled.
Ha legközelebb hazajön kérdezd meg lenne-e kedve barátilag összefutni veled. Ha még szeret ő is téged ott úgyse fog tudni ellenállni. Amíg messze van kár újra rátelepedni, maradjatok addig ezen a barát vonalon.
Én ezt csinálnám.
válasza:Én meg személy szerint nem foglalkoznék vele többet, mert egyértelműen kijelentette, hogy nem illetek össze szerinte. Ez azok után sem fog változni, hogy barátok maradtok, vagy újrakezditek.
Arról nem is beszélve, hogy pánikrohamja volt, mit kezdesz te távkapcsolattal és olyan embererrel, aki szorong azért, mert nem passzoltok elmondása szerint? Vagy szenvedsz, sérülsz, vagy inkább útjára engeded örökre.
Mert hiába szeretsz te valakit ha ő gyáva, akkor inkább legyen az nélküled, nem? Miért nem adsz magadnak esélyt olyan pasival, aki pont az ellenkezőjét tenné, harcolna érted?
válasza:A szokásos félreértés, amikor valaki a magány + hormonok/feromonok + izgalmas helyzetet ("nem lehetünk együtt") tévesen valódi érzésekként értelmezi. Szeretni azt lehet, akit ismersz, az ilyen "5 perc után beleszerettem" soha nem jelent valódi érzelmeket, amint ezt a következmények is mutatták.
Úgysem fogsz rám hallgatni, de hosszú távon azzal teszel magadnak jót, ha jársz pszichológushoz, rendbe teszed magad, túllépsz (VALÓBAN) a válásodon, és amikor már jól érzed magad EGYEDÜL, akkor keresel új kapcsolatot, akár őt is, ha úgy gondolod.
De nekem van egy olyan sejtésem, hogy ő felismerte, hogy mennyire könnyen behálózható vagy, és valójában az eredeti felállást (csak szeretők) vitte véghez, le is pattintott, amikor látta, hogy rosszul reagálsz a szitura és vad lepedőakrobatika helyett ki akarsz hozzá _tényleg_ költözni.
#2
Igazad van és próbáltam is elfelejteni, másra gondolni, de képtelen voltam bárkihez is úgy közeledni.
Még soha semmi nem fájt annyira, mint annak a gondolata, hogy soha többé nem lehetek vele. (Pedig jó pár tragédia történt az életemben.)
válasza:#4: Nem is kell, először heverd ki a válást és ezt a pasit is.
Nem állítom, hogy nem vagy szerelmes, nem tudhatom, de van igazság abban, amit a #3-as írt. Pont alacsonyan volt az ítélőképességed, gyengye lábakon álltál válás után és helyettesítetted jóval a férfi személyében.
Viszont a tudatalattid nem lehet átvágni ezért is akaszkodtál rá, amit ő meg is unt, sőt lehet kihasználta a lehetőséget.
Megkapott párszor és meg is kap tiszta lelkiismerettel - ő mossa kezeit, hiszen barátok vagytok csak, az a te hibád lesz ha félreértelmezed őt és igaza is lenne,mert szólt, hogy barátok (extrákkal) a döntése veled kapcsolatban semmi több.
válasza:Nagyon reális dolgokat írtok, lehet tényleg át lettem ejtve a palánkon, nem mondom, hogy lehetetlen, de az a furcsa, hogy minden barátjának áradozott rólam, nekik is azt mondta, hogy el akar venni feleségül. Azt mondták a barátai is, hogy nagyon régen nem látták őt ennyire szerelmesnek és örülnek nekem.
Igazából mikor kint voltam nála látogatóban már lett volna helyem, mert intézte a munkát, csak még nem akartam addig, amíg az itthoni dolgokat el nem intézem. (munkahely, albérlet stb.)
Szóval, ha át lettem ejtve, akkor nagyon sok energiát fektetett ebbe az átverésbe.
válasza:Kérdező ha te úgy érzed szereted ezt a férfit és tegyük fel ő is szeret téged, ne engedd el azért mert itt mások azt írják neked. Tégy úgy ahogy te jónak látod, te vagy benne a helyzetben, te ismered azt a férfit, te tudod mi kell neked.
Könnyű azt mondani hogy felejtsd el, meg majd lesz más hogyha szerelmes az ember.
Az hogy ez a férfi szakított, nem tudhatjuk miért tette. De ha átejtett minek keresi veled a kapcsolatot? Kicsit inkább olyan mintha mindketten érzelmileg labilisak lennétek. És inkább ez miatt nem tudott elsőre működni. De ha beszéltek a problémákról, neked segít a pszichológus. Akkor később miért ne működhetne?
válasza:Mondani sok mindent lehet ám, de a tettek számítanak leginkább.
"Ő szakított, mert szerinte túl erős személyiségek vagyunk mind a ketten és nem férünk meg együtt. Azt mondta az ellentétek vonzzák egymást az elején, de végül kiütközik."
Miféle bugyuta duma már ez? Most akkor hasonlóak vagytok, vagy ellentétek? Tudod én úgy hiszem, hogy nem csak te voltál /vagy lelkileg a gödörben hanem ő is nem is kicsit. Pár hónap után olyat kijelenteni, hogy elvesz feleségül felelőtlenség és kb. annyit ér míg ki nem mondta. Valószínű, hogy te is rátettél arra, hogy ne legyen az egészből semmi az önbizalomhiányoddal, de hidd el hogy nem számít mit mondott, mert végső soron mégsem "tartotta be" inkább elengedett. Természetesen barátnak jó leszel, mert magányos és persze ha kimész lehet ismét összefekszel vele, de azon túl nem úgy tűnik, hogy unaloműzőtől többre tart jelenleg.
Nem fekszem le vele, nálam a barátság extrákkal nem opció. Szóval max lelki támogatást kap.
Valószínűleg igaz, hogy ő is gödörben volt és csak végre boldog akart lenni annyi elfuserált kapcsolat után, ezért volt a nagy lelkesedés az elején, hogy végre majd most. De emiatt nem feltétlenül kell, hogy ne működjön a dolog, lehet csak a sértettségeink miatt rosszul kommunikáltuk le a dolgokat, távkapcsolatban könnyen elbeszél az ember a másik mellett. Ha mind a ketten kilábalunk ebből és tiszta fejjel futunk újra neki ennek az egésznek akár fél évvel később, akkor még szerintem lehet működőképes a dolog. Na persze nyilván akkor, ha nem átverés volt, hanem csak labilis érzelmi világunk miatt lett vége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!