Miért áll mindenki úgy a párkapcsolatához, hogy bármikor szakíthat? Ni cs olyan aki tudja, hogy együtt maradnak, mert úgy akarják és mindent negtesznek érte?

Kedves 6.!

A házasság egy életre szóló szövetség két ember között. Ha úgy kezdődik, hogy van “B-terv”, akkor elejétől fogva nem gondolták komolyan, és akkor valószínűleg nem is lesz komoly. Nem állítom, hogy nincs olyan, amikor sajnos nem sikerül. Viszont ez a hozzáállás alapvetően téves.

Még abban sem lehetsz biztos, hogy te ugyanolyan ember és ugyanolyan értékrendű maradsz (fogalmad sincs, hogy pl. egy betegség után nem függesz-e rá egy gyógyszerre, nem ér-e vmi hatalmas trauma stb.), egy olyan embernél, akinek a viselkedése felett még annyira sincs kontrollod, meg pláne nem lehetsz biztos. Mert bárki hazudhat, változhat...

Én nem azt mondom, hogy SZÁMÍTANI kell rá, de potencialitásként kell kezelni. Nem ilyen "úgyis szar lesz és vége lesz" enervált módon, de azért azt érdemes bebiztosítani, hogy anyagilag be legyél biztosítva, ha dobbant a másik, ill. az addigi támogatói hálódtól se idegenítsen el.

#11

A kedves 6-os vagyok. Ezzel az életre szóló szövetség maszlaggal etesd saját magad, csak nehogy pórulj járj. Az élet nem ezt igazolja, nézd meg a statisztikákat.

Mellesleg érdekes hogy jössz ezzel a szenteskedéssel amikor nem is feltétlenül arról van szó hogy kiből mit nézünk ki, illetve hogy ki "komolytalan". Elfeledkezel a tartós betegségekről, lerokkanásról, halálról. Na akkor törölheti ki a valagát mondjuk egy olyan feleség aki nem gondolt bele az egyedülálló anyaság esetébe.

És ahogy a 13 is írta, sose tudhatod hogy ki hogy változik meg. Akár te, akár a párod.

Szóval a komolytalan inkább az, aki nem gondoskodik a saját és a gyereke(i) jövőjéről annak tudatában hogy az életben bármi megtörténhet (és sokszor meg is történik).

Nézzük a statisztikákat és azt látjuk, hogy többnyire nem működik a házasság?

Ezért ne gondoljuk komolyan?

Nem lehet, hogy fordítva van? Nem gondoljuk komolyan, ezért statisztikailag mérhetően nem is működik?

Mi lenne, ha komolyan gondolnánk?

Talán ma túl sok mindent nem gondolunk komolyan, talán túl sokszor csak a felszínt nézzük és nem a tartalmat látjuk. Tesszük a dolgokat, de csak felületesen, nem igazán, szívből.

A legjobbakat kívánom!