Vajon csak én gondolom túl a barátságunkat vagy tényleg több? (Részletesebben lent)

A helyzet a következő.

Van egy munkatársam aki egyben nagyon jó barátom. Mikor elsőnek megismerkedtünk mindketten párkapcsolatban voltunk, nem is tekintettünk úgy a másikra. Viszont tavaly augusztusban (ha ezt időhöz lehet kötni) beleszerettem. Több műszakunk volt együtt, többet tudtunk beszélgetni és azóta komolyodtunk, változtunk is mindketten. Az idő folyamán ő még egy régi nagy szerelmével nyüglődött mint "exből barátság", nekem meg azóta is tart a párkapcsolatom. Viszont az aug-dec intervallumban egyre jobban mélyült a barátságunk, már-már annyira, hogy kezdtem azt hinni ő is többet érez.

(Pl: megvárta velem esténként a vonatom, mindig keresett a műszakokban, sokszor mondta azt, hogy szeret, bókolt)

De eközben mindig mesélt az aktuális lányokról akikkel éppen próbálkozott.

Na és akkor most év elején megismert egy lányt akivel elhatározták, hogy elköltöznek.

Nos mióta ez kiderült mindig azt hallom, hogy ő nagyon szeret engem, hogy a munkahelyről is csak én fogok hiányozni meg, hogy majd mehetek látogatni, szervez nekem városnéző túrát stb stb. Egyre jobban érezteti velem azt, hogy különleges vagyok számára:

Például:

Ő nem egy türelmes ember, gyorsan fellehet húzni, az inger küszöbe is alacsony. Szóba került valaki aki hamar kihozza a sodrából azzal, hogy sokat beszél, ott is full random megjegyezte, hogy ha mondjuk én beszélnék sokat azt szívesen hallgatná.

Vagy amikor kiderült, hogy költöznek felhívott, hogy "mit tennék én a helyében", holott úgy voltak a leányzóval, hogy ez egy fix dolog, mert másról sem beszélnek mióta felvetődött ez az ötlet.

Akkor mondjuk ahogy mondja, hogy majd megyek látogatóba. Azt sem kérdésként teszi fel, hanem kijelentésként (tényként kezeli).

Vagy a kedvencem amit nem tudok hova rakni:

Beszélgettünk, tartottuk a szemkontaktust. Volt egy hosszabb csend csak néztünk egymás szemébe mire ő:

Olyan szépek a szemeid. Mondták már?

Annyira meglepődtem, rávágtam, hogy nem.

Mire ő: Nem? Pedig szépek, nagyon szépek.

Én: A mosolyomat mondták màr.

Ő: Igen az is, meg a szemeid is.

Viszont ahogy látom rajta, a leányzoért oda meg vissza van és ő is így látja/érzi, hogy megtalálta az emberét.

Én látok bele többet és amúgy csak egy mély barátságról beszélek, ahol amiket fentebb írtam mind csak kedvesség vagy tényleg több mint ami?

A párkapcsolatomban sem minden kerek és ezt ő is tudja. Arra is gondoltam, hogy eddig azért nem lépett, mert tisztel annyira, hogy nem akart összezavarni a döntésemben. Hogy ha mondjuk lezárom azt magam miatt tegyem ne más miatt. Csak eközben az élet megy tovább, ő meg talált magának valakit.