Jön majd más? Mièrt visel meg ez ennyire ha nem voltam szerelmes?

A szerelem érzése, a valakihez való tartozás érzése hiányzik, nem ez a konkrét személy. Mint, ahogy írtad is "Nem ő lett volna életem partnere, de akkor is….fáj hogy nem lett belőle semmi". Tudatosítsd magadba ezt.

Te magad fogalmaztad meg

"belekapaszkodtam a nyárba, az emlékeimbe, (nem voltam szerelmes)".

Nem ő hiányzik, csak romantizálod ezt az egész sztorit.

"Nem ő lett volna életem partnere, de akkor is….fáj hogy nem lett belőle semmi"

Figyelj kezdj el erről úgy gondolkodni, hogy te ebben a helyzetben nyertes vagy. Tudod miért? Mert eleve tudod, hogy nem ő lett volna a nagy ő. Ennek tudatában meg annak mégis mi értelme lett volna, hogy összejöttök?

"de eddig csak egy kapcsolatom volt és borzasztó sok csalódás."

Volt egy kapcsid meg akkor volt ő, akiről írsz meg a csalódások. Az agy így működik (sajnos), ugye vannak a szép emlékeknek a helye meg, amit írsz, hogy jó érzés volt, hogy valakinek számítasz. És az agy ezt úgy érzékeli, hogy ez egy fontos emlék, mert azt érezted, hogy számítottál ennek az illetőnek. Még akkor is fel van ertékelődve ennek a jó érzésnek a fontossága, mikor te magad beismered nem ő volt a nagy ő, nem passzoltatok. De ha lett volna több jó érzés különböző személyektől, akkor most azokra is gondolnál és nem korlátozódna most le ez az egész egy személyre. Remélem érted, ahogy leírtam. A jó pár csalódás közt ott van ez a "valakinek számítottál" érzés. Ezért tulajdonítasz ennek olyan nagy jelentőséget. Nem ragozom tovább, csak tudd, ha össze is jöttök se tartott volna sokáig, mivel írod, hogy "nem ő lett volna életed partnere". Majd megleled azt a partnert, akivel érzed a pillangókat ezt meg engedd el. Majd idővel halványulni fog. Nem lett volna értelme úgyse. Azért nem kell lenni senkivel, hogy elmondhasd van valakid.

"fáj hogy nem lett belőle semmi"

"fáj ez a befejezetlenség"

Mit sajnálsz, hisz most már láthatod, hogy befejeződött, így, hogy nem lett belőle semmi, mert egyszerűen nem voltatok egymáshoz valók.