Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek mennyire nevetséges szerelmes levelet egy felnőtt embernek, akivel 8 éve szakítottunk?
Ne úgy képzeljétek el, hogy egy csöpőgős/nyálas, Te vagy a legtökéletesebb ember a földön, meghalok nélküled, vágyom a csókodra stb stb. lennének benne.
Semmi sallang és semmi erőltett közhely. Egyszer még 5 éve írtam amikor nagyon össze voltam tőrve, csak folytak a könnyeim és írtam őszintén, ami jött. Hogy miért is nem tudtam megbocsátani neki, hogy mennyire bűntudatom egyes dolgok miatt, hogy mennyire köszönöm, hogy az életem része volt és mennyi minden tanultam tőle, hogy talán csak azért találkoztunk, hogy mindketten fejlődjünk, hogy fiatalok voltunk és tapasztalatlanok, hogy úgy érzem senkit nem szerettem még ennyire…persze ezt szépen megfogalmazva. A vége az, hogy nem bírom a hallgatást, úgy érzem ha ad lehetőséget el kell mondanom amit érzek iránta, de ha már nem viszonozza az érzéseim, akkor egy szép emlékként fogom őrizni magamban, és tiszta szívemből kívánom, hogy az élete tele legyen azzal a sok-sok élettel és érzelemmel, amire mindig is vágyott.
Igen, azthiszem kezdek belebetegedni :(
És szerintetek ha pl.: 2 évvel a szakítás után adtam volna oda, úgy hogy venné ki magát a dolog? Örülnetek egy ilyennek vagy inkább taszító/ijesztő?
Én inkább azon gondolkodnék a helyedben hogy mi értelme ennek a levélnek?
A másik félnek is volt 8 éve arra, hogy átgondolja veled kapcsolatban a történteket.
Ő miért nem keresett meg téged? Szerinted miért nem?
Azért, mert nem kellesz neki! Ha kellenél neki akkor már ezerszer megkereshetett volna és elmondhatta volna az érzéseit. De NEM TETTE.
Én is jártam már így ahogy te, megértelek, de ezt a másik fél szemszögéből próbáld meg nézni. Ha szeretne, már megkeresett volna. 8 év alatt már biztos másik partnere van, vagy más tetszik neki.
Nem írnék semmilyen levelet egy olyan embernek akit annyira sem érdeklek hogy megkeressen, vagy csak legalább megkérdezze, hogy mi van velem.
Nekem is van egy tökéletes nő az életemben, de elengedtem. Mindegy az ok, de nem működött és csak kínoztuk egymást. Azóta letiltott, én pedig inkognító módban majdnem minden nap megnézem a profiljait, képeit, stb (5éve).
Lehet szánalmasnak tűnik, de nyugodtabb és teljesebb az életem így.
Ha tudnám hogy újra együtt tudok vele lenni, ráírnék. Te tudod?
Egyébként pedig mit veszíthetsz?
Munkatársak vagyunk (nagy cég, nem egy épület) de heti egyszer minimum összefutunk. Nincs senkije. Mindig nagyon önbizalomhiányos volt, úgy érezte, hogy mindenki lemond róla, senki nem szereti igazán. Sajnos én is úgy viselkedtem, hogy ezt szűrte le belőle.
Azt érzem, hogy maga a szexuális vonzalom még megvan részéről, de beszélgetést sosem kezdeményez. Igaz én mondtam neki anno, hogy nem akarok többé vele beszélni. Nem sokkal utána kerestem, de akkor már csak dacból sem beszélt velem. Úgy érzem a hiúságunk miatt egyikünk sem volt képes azt mondani, hogy beszéljük meg
Semmiképpen nem nevetséges.
Én nem írnék senkinek, ha nekem írna valaki ilyesmit, akkor attól függene a reakcióm, hogy ki írta. Valakitől jól esne, valakitől nem érteném, hogy ezt miért és van olyan, ami felkavarna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!