Akinek volt/van vagy közeli hozzátartozójának olasz férje/párja, milyen a férfi temperamentuma, családhoz, gyerekéhez való viszonya?

Négy éve élek Olaszországban (pontosabban Padovában) és négy éve vagyok együtt a párommal, aki anyai ágon olasz, apai ágon skót. Számtalan olasz barátom és kollégám van, alapvetően az ő viselkedésük alapján fogok válaszolni, de nyilván minden téren vannak kivételek.

Az olasz temperamentum nem véletlenül terjedt el, nagyon szenvedélyes emberek. Ha valakit vagy valamit szeretnek, azt kimutatják, nem veszik félvállról, hanem beleteszik mindenüket. Ehhez kapcsolódóan könnyen fel tudják húzni magukat, de könnyen le is nyugszanak. Nem lesznek agresszívak, annyi kell, hogy kibeszéljék (vagy kikiabálják, ha úgy adódik) magukból az aktuális problémájukat.

Valóban családközpontú emberek, számukra az, hogy a szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel és más rokonokkal jó legyen a viszony, alapvető. Éppen ezért gyakran szerveznek olyan eseményeket, ahol összegyűlhet mindenki szórakozni. A barátságokkal is ugyanez a helyzet, könnyen barátkoznak és fontos is, hogy sok időt szenteljenek ezeknek a barátságoknak, hogy ne kopjanak el idővel.

Szeretik a gyerekeket és a többségnek vagy van gyermeke, vagy tervezi, hogy legyen (mi az utóbbi csoportba tartozunk a párommal). Gyakran szoktunk vigyázni a párom testvéreinek a gyermekeire, ez is része a családközpontúságnak, arra, hogy probléma nélkül meg lehet kérni a rokonokat erre, amíg a szülők elmennek romantikázni.

Párkapcsolatok terén romantikusak, fontos nekik a sok együtt töltött idő, hogy mindig lehessen beszélgetni és a sok testi kontaktus a szexen kívül (csók, ölelkezés, ilyenekre gondolj). Szeretnek meglepni programokkal és kisebb-nagyobb ajándékokkal, mert nekik is jó érzés, ha másnak örömet okoznak. Az viszont igaz, hogy ők is elvárják ugyanezt a szenvedélyt és belefektetett energiát a párjuktól és ha nem érzik úgy, hogy eléggé értékelik őket, akkor nem fognak feleslegesen fáradozni.

Alapvetően szeretik és fontosnak tartják a kultúrájukat, épp ezért, ha nem beszélsz olaszul, nem szereted az olasz konyhát, nem nyűgöz le az olasz művészet és társaik, akkor jóval kisebb esélyed van arra, hogy hosszútávon is együtt legyél az olasszal. Általában nyitottak más kultúrákra (főleg Európán belül), de számukra mindig Olaszország lesz a legjobb, még akkor is, ha bizonyos dolgokban vannak vele problémák (itt leginkább a politikai és gazdasági életre kell gondolni).

Az egyik előttem író hozzászóló felhozta a vallást, szóval annak kapcsán is írnék röviden: az országban jobban jelen van a vallás (a katolikus egyház), mint Európa legtöbb országában. Alapvetően családfüggő, hogy az adott olasznak mennyire képezi az élete részét, azt viszont nem tűrik el, ha lenézően vagy utálattal beszélsz róla, mert ha ő maguk nem is hívők, több szerettük biztosan az, és ahogy írtam, nem viselik el, ha a családjukat, vagy barátaikat szidod.

Akárcsak minden népnél, az olaszoknál is vannak pozitív és negatív tényezők, de nálam abszolút az előbbiek vannak többségben, így nekem nagyon jó tapasztalataim vannak velük.

26/N