Mit tegyek érzelmileg teljesen kétségbeesett szituációban? Borzalmasan össze vagyok zavarodva? 23/L

Szóval az történt lényegében, hogy még nyár elején szakítottam a volt barátommal (pontosabban az o kezdeményezésére rájöttem, nem vagyok boldog vele), és egy ideig haragudtam rá, próbáltam indokot keresni, hogy miért annyira szörnyű személyiség o. Meg is szakítottam vele minden kapcsolatot, megmondtam, hogy szó szerint fájdalmas nekem jóban maradni vele, mivel nagy szerelem volt (a részemről legalább is).

Azóta összeszedtem magamat, jelenleg Erasmus szemeszteren vagyok egy marha jo helyen, dolgozok, tanulok, edzek, főzök, tervezem a jövőmet – magyarul teljesen komfortban élek úgy egyébként. Azonban itt megismerkedtem egy másik sráccal, akivel szintén nem jott ossze a dolog. Mivel az exem és ennek a fiúnak az esetében is súlyos függőség és mentális (na meg érzelmi) zavarok álltak a háttérben, az utóbbi már nem is annyira bántott, hamar túltettem magam rajta. Végre azt hittem elértem arra a pontra, amikor képes vagyok elfogadni, ha valami nem működik, és nem gyötrőm magam tovább olyas valamiért, ami egyébként is toxikus lett volna.

Na de történt aztán pár nappal ezelőtt, hogy az exem (akivel nyár elején szakítottunk) rám írt megint, barátságos hangnemben, igazából az o személyével nincs baj ebben a történetben. Bármennyire is szeretném rossznak/gonosznak gondolni, sajnos nem az, csak simán ugy gondolom nem volt belém igazan szerelmes. Szóval váltottunk pár szót, és én pillanatok alatt visszaestem a régi, onbizalomhiányos, magát ‘jelentéktelennek’ érző formámba, amivé kreált engem a kapcsolatom vele. Igazából nem is tudom, mi tetszik még mindig benne, ugyanis közölte, hogy kifejezetten sötét korszakát éli az életének, depressziós, tartozásai vannak, lakbért sem tud fizetni konkrétan. Es amikor rákérdeztem hogy hogyan történt ez, elmondta, hogy utánam nem sokkal lett egy új barátnője, de vele is eljátszotta ugyanazt mint velem (részegen/bedrogozva bunkózott vele, napokig elérhetetlen volt, a nagy ‘szerelem’ ellenére akaratán kívül megbántotta.) Valamiért ez engem teljesen kicsinált, a tudat, hogy utánam már mással volt, akivel ugyanazok a gondok jöttek elő. Nem féltékenységet érzek, hiszen józan ésszel tudom, hogy nekem o nem volt jo. De egészen mostanáig abban a tudatban voltam, hogy ami nekünk volt az mégis csak különleges volt valamilyen szinten, nem mindennapi. Tudom, borzalmasan klisének hangzik, de tényleg o volt szinte eddig az egyetlen olyan kapcsolatom, ahol őszintén önmagamat tudtam adni, mert egy nagyon melyen érző srácról van szó (es ebből fakadóan a problémai is nagyon melyek, depresszió, függőség évek óta stb.) Erre o ugyanazt a kötödést érezte mással (ha nem erősebbet – ezt persze nem tudhatom) utánam pár hónappal. Tudom, nincs jogom megsértődni, én szakítottam vele, de mégis érzelmileg bánt a dolog.

Ez persze teljesen megkérdőjelezte a szememben is azt, ami köztem és az itteni srác között volt, mert azt hittem teljesen túl vagyok rajta, de most elgondoltam azon, hogy miért van az, hogy az exem talált valakit akit szeretett a szakításunk után, nekem pedig csak egy nagyon keserű, szomorú történet jutott az itteni sráccal (nem is beszélünk jelenleg). Nagyon nem érzem fairnek az egész szituációt, olyan mintha nekem még a toxikus kapcsolatok se jutnának, hanem mindenki életében egy átmeneti ‘mellek szál’ vagyok, nem pedig a fő karakter. Ez azért bánt, mert én minden fiút egyénileg igyekszem kezelni, és ha hivatalosan kimondjuk, hogy együtt vagyunk, onnantól ösztönösen megszűnik más létezni, mert igyekszem ápolni azt a ’gyönyörű’ dolgot, ami létrejött kettőnk között. Nagyon keserű, és egyben üres érzéssel tolt el, hogy ezt a másik fél nem látja/nem értékeli.

Tud valaki tanácsot adni ilyen helyzetben? Érzelmileg teljesen össze vagyok zavarodva, jelentéktelennek érzem magam es közben aggódok, hogy ha ilyen hatással volt ram az exem üzenete, egyáltalán túl jutottam-e rajta eleve. Nem akarok gyerekesen viselkedni es letiltani, úgyhogy ha megint ír, szerintem megmondom hogy nekem ez a helyzet érzelmileg megterhelő (bar nem szeretnem elismerni, hogy hatással van meg ram, de ez meg mindig korrektebb mint ignorálni).

Köszönöm, ha végig olvastad, és elnézést a helyesírási hibakert, külföldi gépről írtam.