Maradnál egy légtérben a plátói szerelmeddel (pl. iskola, munkahely)?

Szerintem maga a szerelem rengeteg energiát tud adni. Én is egy légtérben létezem a plátói szerelmemmel.

Bár ő még ezt nem tudja.

Rengeteg pozitív energiát képes adni pusztán a jelenléte. Szóval mindenképp pozitív.

Viszont, ha a a te kiszemelted tud róla, és nem képes kellő komolsággal kezelni, az az ő szegénységi bizonyítványa és ne te érezd rosszul magad miatta

Minden eset egyedi, nagyon egyén, személy helyzetfüggő.

Most nem vagyok a szerelemnek(?) nevezett érzés, eufórikus állapot hatása alatt :D, az egyikbe majdnem bele őrültem. Sosem mondtam el másiknak.

Vannak sérelmek, lelki sebek amit az idő sem fog tudni már teljesen begyógyítani.

A viszonzatlan szerelem nem egy kellemes érzés, kortól, nemtől függetlenül öl, butít, nyomorultá tesz.

Nyomorultá teszi még azokat is akiknek esetleg összejött és évek óta párkapcsolatban élnek úgy, hogy tudják a másik fél nem szereti őt viszont úgy, ahogyan ő szereti...

Társas magányban sem lehet leélni egy életet, azaz mindegy ki alapon, csak legyen valaki melletted, hogy ne légy egyedül. Túl sok a szenvedés és a fájdalom ebben a világban.

Egy ilyen plátói pl. a munkahelyen, ahol sok a kívülálló, józan döntéseket kell hozni amíg nem megy a munka rovására,

nincs túlzásba vitt elfogultság és / vagy kivételezés vagy épp ennek az ellenkezője, túlzott tagadás, távolság tartás... saját lelkiismerete, hite, hitrendszere szerint cselekszik mindkét fél. Úgy gondolom talán felemelő tud lenni.

Nincs sok tapasztalatom ebben. Egy bizonyos ideig felemelő tud lenni, olyan mintha a dolgoknak értelme lenne, a közelében lenni leírhatatlanúl jó érzés. Megáll az idő, megszűnik a világ körülötted:D

Ha esetleg meg olyan, felesleges harmadiknak lenni... nem egy kellemes érzés. Ott vagy, előtted van az akit szeretsz, de még csak meg sem ölelheted. Sajnos ez megtörténhet bárhol, bármikor, bárkivel.

Olvastam pár cikket, emberek tapasztalatait, pszichológiai véleményeket, filmek is foglalkoznak a témával. Sokféle, nem átlagos, furcsa, de szereteten alapuló kapcsolat van...

Van amelyik tovább tud fejlődni barátság szintjére, van amelyik nem. Nem tudom. Ez nagyon egyénfüggő.

Érdemes elgondolkodni azon, akik folyton plátóiba esnek bele, hogy miért történik ez.

Mivel bizonyos társadalmi, anyagi és más egyéb dolgok miatt korlátozottak a lehetőségeim, nekem nincs sok tapasztalatom ebben. Inkább társadalmi (LMBTQ).

Se elég bátorságom ehhez.

Szóban soha nem mondtam el a másiknak, ölelésnél, 20-as éveim elején egyszer együtt alvásnál (ott is csak annyi történt) még mindig nem tanultam meg, hogyan kell valakit szeretni. Olyannal pedig akit nem szeretek nem akarok együtt lenni...

Azoknak akik esetleg ehhez a kérdéshez tévednek és hasonló cipőben járnak, gondolkodnak, remélem segít valamennyit ez a kérdés és a kérdésre érkezett válaszok a döntéshozatalban.

Semmi értelme. Időpazarlás, sőt, inkább már időlopás.

Sokaknak szúrja a szemét, hogy sosem volt, és nem is lesz se olyan kolléga vagy vezető beosztású ember (idős, fiatal, nő vagy férfi), akár cégtulaj, akivel én közösülni akarnék.

Jól esik aszex melegként, hogy a Lego meg még egy pár cég megint árulja a testét a kedvemért. Sajnos egy munkáltatónak vagy vezetőnek sincs, vagy volt elég bátorsága ahhoz, hogy megmondja nekem ide azért veszlek fel, mert xy-t meg kéne b.szni, vagy xy-t le kéne szopni. Vagy figyelj, most ezt az embert azért osszuk be most melléd mert meg kéne baszni.

[link]

"jelentkezés bérigénnyel"

Szóval megírom a bérigényt, önéletrajz. Mielőtt felvesznek beszélhetek a hr-el, hogy kinek a faszát vagy picsáját kell kinyalni, hogy gyári munkás lehessek?🤔

Konkrét választ úgysem fogok kapni se a Lego-tól, se a trenkwaldertől vagy orváritól sem.

Egyszerűen felvesznek és képzelgéssel, adathalászattal beosztanak megint mellém embereket, hogy megint hónapokat, éveket lopjanak el az életemböl. Mert a vezetőség felvétel előtt nyilván nem fog velem tárgyalni, hogy akarok-e azzal a kollégával baszni (bocsánat "dolgozni"☺️ vagy sem, akit/akiket majd ők kijelölnek nekem.