Képesek lennétek baráti kapcsolatra egy olyan emberrel, akibe szerelmesek vagytok/voltatok ?

#2

Szerelmes nem csak férfi+nő lehet.

Mi egyébként a volt párommal most pont ebben a szituációban vagyunk. Szakítottunk , mert beláttuk nem működik köztünk, de emberileg szeretjük egymást, így barátok maradtunk.

Ha csak voltam, akkor igen. Relatíve tisztán le tudom zárni magamban a szakításokat, volt amit rövidebb ideig tartott feldolgozni, volt amit hosszabb, de nem maradt a végére, hogy most bármit is újrakezdenék, az érzelmek is ide tartoznak.

Ha pedig épp szerelmes vagyok valaki, akkor nem kezdek el barátkozni vele, mert minek, csak rossz érzés. Ha előbb voltunk barátok, mint jött a szerelem, akkor pedig megerőltetném magam és tovább barátkoznék, a barátságok értékesek, ha már kialakultak. A szerelem pedig múlik, ha nem azon járatod az agyad, hogy hátha meggondolja magát a másik, meg ha nem reménykedsz és elfogadod az első nemet lezárásnak.

Igazi barátságra nem volnék képes. Akire én gondolok, őt szeretem emberileg, jó viszonyban maradtunk, de egy igazi barátnak asszisztálnia kellene az illető további életéhez. Tehát végig kellene néznem az utánam következő partnereit és jópofizni, meghallgatni a szerelmes ömlengéseit. Ez csúnya dolog vagy sem, nekem nem menne, még akkor sem ha már nem vagyok belé szerelmes.

Bármikor szívesen beszélek vele, de nem akarom látni, hogy kivel van és mit csinálnak. Ez nem azt jelenti, hogy zavar ha mással boldog. Nem zavar, csak nem akarok hozzá asszisztálni.

A másik meg az, hogy aki egyszer szexuálisan vonzott (még most is), arra nem tudok csak barátként gondolni.

Ha valakivel szakítok és normális a szakítás, akkor tudok rá később barátként tekinteni.

Ha valakival el sem jutok a kapcsolatig, mert csak barátkozni akar, azzal inkább megszakítok mindent.