Beleszerettem a legjobb barátnőmbe, mit tegyek?

Sosem gondoltam, hogy a valóságban lehet ilyen. Mindig azt hittem, a melodrámák és szirupos filmek világában fordulhat csak elő az ilyen.

De megtörtént. Ő az, aki mellett valahogy mindig úgy érzem, hogy nyugodtan lehetek önmagam. Akivel egy sörözés után kettesben hazafelé ballagva egymás szavába vágva, lelkesen mondjuk a magunkét, pedig amúgy mindketten introvertáltak vagyunk. Akivel kialakultak a kis rituáléink, ugratásaink, csak általunk értett félmondataink. Akivel kettesben borozhatok a Duna-parton, és aki rám telefonál, ha a bolhapiacon olyan könyvet talál, ami engem is érdekelhetne. Tudom, ez eddig ez "csak" egy barátság... De egyre inkább azt érzem, hogy szeretem őt. Tudom, milyen ruhát viselt két héttel vagy egy hónappal azelőtt, mikor találkoztunk. Ha várok rá valahol, a tömegben száz ember közül is azonnal észreveszem őt. Vonz, ahogy mosolyog, és közben apró nevetőráncok jelennek meg a szája sarkában, a parfümje illata, a bőre melege, amikor átölelem. A törékeny csuklója, az elveszett hangja, mikor segítséget kér, a vidám csillogás a szemében, mikor ugratjuk egymást valamivel.

Nem mondhatom el neki, mert férjnél van, házat vettek, gyereket terveznek... és nem vagyok szemétláda, aki lelkifurdalás nélkül, bakanccsal lépne bele mások családi életébe. Nem akarom tönkretenni a boldogságát. De a barátságunkat sem.

Megpróbáltam kiverni a fejemből, kissé eltávolodni tőle. Más nőkkel ismerkedtem és randizgattam, volt, akivel viszonyba is kezdtem, de amint szusszanásnyi szünet adódott az életemben, amint magamra maradtam, ismét Ő töltötte ki a gondolataimat.

Ha mellette vagyok, élvezem a barátságunk minden percét és fáj a melankólia, hogy nem jöhetünk össze. Ha távolságot tartok, a melankólia enyhül, de hiányzik a barátsága. Mi a francot tegyek?