Hogy jozanítsam ki, hogy megint nem jó irányba haladunk?

8 éve vagyunk együtt ebből 3 éve házasok. Többször szó volt már arról,hogy lassan szeretnénk babát. De nem köntőrfalazom,férjem jobban szeretné. Én bizonytalan vagyok, mert nárcisztikus anyám nevelt fel, apám sosem törődött velem. Néha szeretném, néha nem. És erre jön rá a gazdasági helyzet. Párom megtesz mindent a jó létünkért. És itt jön a kettős érzés. Szüleitől is ezt látta, hogy a férfi a családfenntartó. Ahogy apósom is, úgy ő is állandóan dolgozik. Most egy olyan időszakban vagyunk megint, hogy konkrétan nem számíthatok rá. Sosem fejezi be a munkát időre. (...) Ott tartunk, hogy lassan 2 hónapja csak aludni jár haza. Értem én, hogy nem kellene hisztiznem,mert értünk teszi. De! Most azért vállaljunk gyereket, ha néha nem maszekol, akkor ő ne unatkozzon? Ha még bármi van, állandóan velem lesz a gyerek, de nem is én akarom 1000%ban. Pedig még csak kutyánk van, aki múltkor eléggé beteg volt. Akkor is magamra maradtam. Most is meg volt beszélve valami, de nem, mert nem végzett a munkával. Belehajszol a magányba. ( Vagy máshová ) Egy gyerekkel nem leszek jobban, mert férfira, a férjemre van szükségem. Félek attól, hogy a gazdasági helyzet még inkább növelni fogja a válások számát. Elmondhatom, hogy meg van mindenem, csak szeretve nem vagyok...

Sajnos nem ez az első. Volt már jó pár veszekedésünk ebből, mert elsokalta a munkát. Gyerek mellett meg kb kuss lenne a nevem. És nem, nem nőzni jár. Vagy lehet, hogy neki így jó.

Mit tennének a helyembe? Nem érti hogy nekem ez miért rossz . Ha mondom neki, akkor behisztizve mondja, hogy nem maszekol és akkor ennyi.

30N