Árulásnak érzitek, ha a párotok mellett másvalaki jár a fejetekben, és szinte naponta gondoltok rá?

Ugyanebben a cipőben voltam 2x.

6 éve voltam együtt exemmel, együtt éltünk màr 5 éve és lapossá vált a kapcsolatunk, amiben rengeteg bántás volt a részéről. Sokat tűrtem naivan. Műtőben dolgoztam akkoriban, akkor jött egy új rezidens srác, akivel tök jókat dumálgattunk, mindig viccelődött valamivel. Így utólag belegondolva flörtöltünk is egymással. Messengeren is beszéltünk, de nem sokat. Akkor mindig izgatott voltam. Beleszerettem. Elmondtam a páromnak, de szerettem a párom és azon dolgoztunk, hogy visszataláljunk egymáshoz. Azzal a fiúval megszakadt a flörtölgetés. Eltelt egy év, jött egy újabb rezidens fiú. Karácsonyi buli volt és nagyon jól éreztem magam, ezzel az új fiúval egy csomót táncoltunk. Haza se akartam menni a buliról. De másnap ügyeletes voltam, ezért hazamentem este 10 körül. Valahogy ebbe a fiúba is beleszerettem. És ekkor gondolkodtam el, hogy abszolút nem vagyok jó helyen az életben, ha már egy egyszerű bóktól, egy tánctól beleszeretek valakibe, aki egyébként nem is az esetem. Nem becsültek meg a kapcsolatomban. Sőt, a földbe döngölték az önbecslésem. Írtam az előbb a karacsonyi bulit. 02.02-án elköltöztem végleg a 7,5 éves kapcsolatomból, ami az első kapcsolatom volt. Úgy érzem, érzelmileg megcsaltam az exem. 1,5 évig gyászoltam, de a legjobban döntöttem. Most egy gyönyörű párkapcsolatban vagyok boldogan, kiegyensúlyozottan, megbecsülve 2 éve.❤️

#13

Át tudom érezni az egész történetedet!

Én is egy bóktól ,vagy attól hogy odafigyelt rám már oda meg vissza voltam :D és ha mellette JÓ kapcsolatban vagy sztem ez nem normális hogy ezt érzed :D olyankor illik elgondolkodni,hogy mi a fene van.

Titokban találkoztam vele! Úgy nem csaltak meg a párom,de lelkileg nagyon! És a találkozás végén volt egy ölelés! Olyan ölelést még nem is kaptam,abban minden benne volt! És az adta meg az utolsó löketet,hogy szakítsak!

Én most ebben vagyok és házas vagyok már. Vannak nézeteltérések de közel sem olyan égbekiáltóak hogy hozta volna magával azt hogy egy férfi felkelti az érdeklődésem.

Mégis megtörtént olyan valakivel akit nagyjából akkor ismertem meg szintén mint a férjemet. Viszont mi csak barátok voltunk , majd megszakadt a kapcsolat és aztán újra beszéltünk. De a lényeg az hogy sajnos érzéseim lettek iránta ami kölcsönös és beszélgetünk is bár sosem találkoztunk és nem is fogunk. Sokat gondolok is ra. Annyira részletekbe nem akarok belemenni de a lényeg az hogy több olyan ordító különbözőség van köztünk ami miatt mi sosem lehetünk együtt viszont van bennem szeretet irányába. De a férjemet is szeretem.

Ami benne van a férjemben az a másikban nincs és fordítva. Ésszel igyekszem ezt rendezni mert most a racionalitás a fő úgy vélem. Hiszen folyamatosan váltogathatná az ember a férfiakat nőket. Nem de?