Miért ilyen rossz az ha egy lányt megszerettem, de nem velem jött össze?

"Csak nem emlékeztet önmagadra?"

Nem. Én ennek az ellentéte vagyok.

Tény, hogy a sima lepattintásnál sokkal rosszabb érzés, amikor a kiszemelt rögtön/rövid időn belül mással jön össze.

Ilyenkor adja magát a kérdés, hogy "mit tudhat a másik, amit én nem?". Ez különösen akkor kínos, amikor a másikat, tőled "rosszabbnak" tartod.

Még 15 éve én is jártam úgy, hogy a kiszemeltem (akivel már párszor randiztunk is) hirtelen összejött az egyik ismerősömmel, akit semmilyen téren nem tartottam konkurenciának: 15 cm-rel alacsonyabb, puhány, enyhén pocakos test, csúnya arc, nem humoros, nem nagydumás, sokkal csóróbb, nívótlanabb egyetemre járt és életében nem volt barátnője, de híres volt a több gigás pornógyűjteményéről. A poén, hogy azon a házibulin ismerkedtek meg, ahol én voltam a házigazda.

Ez akkor nagyon taccsra vágott, mert azt a srácot a "párkapcsolati piacon" magamtól 3-4 kategóriával lentebb (bőven az átlag alá) pozícionáltam. Tipikusan a "szűzen fog meghalni, ha nem szánja meg egy Kasszás Erzsi" szintre. Erre ez a srác "lenyúlta" a kiszemeltem... Gondolhatod, hogy mit éreztem: "basszus, ha ez a srác egy 0, akkor én egy -1 vagyok pedig sokkal többnek hittem magam".

Aztán rájöttem, hogy a nők abszolút nem úgy működnek, mint mi férfiak. Egyszerűen valaki az almát szereti, valaki a körtét stb. Vagyis lehet valaki egy k.rva jó alma, de lehet a kiszemeltnek a körte jön be, akkor is, ha az kisebb és fonyadtabb...

Ha nem vagy valakinek az esete, akkor xard le, felejtsd el, különben csak magadnak ártasz.

(p.s: a történetben szereplő pár azóta már családot alapított)

34F

#17:

"amikor egyáltalán nincs önképünk"

Muszáj végletekben gondolkodni? Átmenet nincs?