Csak szerintem fura kicsit, hogy hogy valaki már azonnal eldönti, párkapcsolat miatt akar megismerni egy embert?

Van a spontan ismerkedés azzal akit veletlen eléd dob az élet és van a direkt tarskeresés ahol tudsz szűrni is.

Az utóbbi nem fura, csak simán létezik olyan is.

Nem. Amire te gondolsz, az évek alatt alakul ki, teszem azt egy munkahelyi kapcsolatban, vagy baráti társaságban.

Ha te mondjuk egy szórakozóhelyen találkozol valakivel, vagy éppen Tinderen ismerkedsz, akkor nem fog a 30. randiig várni, mire kimondod, hogy jó, akkor kapcsolatot akarsz.

Számomra is fura,hogy egyik nő kb ezt mondta "3.randin fighatja meg egy pasi a kezem" még egy másik nő nálam akarja meg... magát embere válogatja. Kívánom ,hogy találd meg azt aki veled egy hullámhosszon van,hidd hogy vsn ilyen.

U.i. Én azt szeretem,ha randin nem kínálja fel magát szexre de azért testi kontaktus, érintés simogatás esetleg csók van.

Nálam például ilyen nincs, mint amit mondasz. Vagy vonz valaki és egy hullámhosszon vagyunk az első beszélgetéstől fogva, vagy sosem fogok érezni semmit iránta. A párommal spontán ismerkedtem meg, nem társkeresési céllal, de mégis tudtam szinte azonnal, hogy nekem ő kell.

Bennem egy barát iránt sosem tudna kialakulni vonzalom.

Teljesen máshogy viszonyul az ember egy baráthoz meg egy párkapcsolathoz. A barát státuszhoz nem kell sok mindenben megfelelni a másik félnek, csak lehessen vele jókat beszélgetni, legyen kedves, vicces és amblokk jó /tűrhető személyiséggel rendelkezzen. Ezzel szemben amikor valaki párkapcsolatot keress, ennél sokkal többnek kell megfelelni az adott illetőnek. Pl: legyen figyelmes, megértő, gondoskodó, ambíciózus, rendelkezzen valami féle egzisztenciával és még sorolhatnám.

Nem minden barátság lesz alkalmas párkapcsolati státuszt elérni. Ha valaki egyből párt keres időt és energiát spórol meg. Egy kezdődő párkapcsolatban sokkal nagyobb fókusz kerül a mély érzelmek, kötődés kialakítására mint egy barátságnál.

Saját példámmal előhozakodva, társkeresési céllal ismertem meg a jelenlegi páromat. Sokkal de sokkal jobb volt ez így, mintha egy barátságból indult volna ki az egész. Így nem volt bizonytalanság, nem kellett azon agyalni, vajon a másik nyitott e egy romantikus kapcsolatra. Ez már az elején tisztázva lett. Megvolt a kölcsönös vonzalom, így összejöttünk és közben ismerük meg a másikat. Lépésről lépésre mélyítettük el a kapcsolatunkat, együtt tettünk, alakítottuk, változtunk a közös céljaink érdekében.

De miért is zárná ki egymást a kettő? Miért ne lehetne úgy megismerni a másikat, hogy tudom, hogy én kapcsolatot szeretnék?

Én pl. ha kapcsolat céljából ismerkedek (de szerintem sokan vagyunk ezzel így), is szeretem az elején megtudni, hogy emberileg mennyire jövünk ki, mennyire tudunk elbeszélgetni, mennyire van meg közöttünk az összhang, aztán ha úgy adódik, kezdhet szép lassan elmélyülni a dolog. Nem kell azonnal az első randin kimondani, hogy ez egy kapcsolat, nem kell ásó-kapa-nagyharang üzemmódba vonulni (sokszor nem is lehet, mert ennyi idő után még teljesen reális, ha csak annyit érzel, hogy legközelebb is szívesen találkoznál a másikkal, és kedveled őt), de miért volna gond, ha közben szem előtt tartod, hogy el tudnád-e képzelni, hogy ebből kapcsolat is legyen?