Szerinted felnőttként vagy tiniként jobb párkapcsolatban lenni?

"nem tudod azt sem, hogy a felnőttek magánéletének része az ordibálás, veszekedés, kényszeres egymás mellett élés, a másik nehezen tolerálható hibáinak kényszerű elfogadás [...]"

Szerintem ezt mindenki tudja, akinek nem 2 éves korában váltak el a szülei, hanem abban az életszakaszában, amelyikből már megőriz emlékeket az agy, vagy akinek ilyen-olyan okból nem váltak el, de szar kapcsolatban vannak.

Mindenki a saját tapasztalataiból tud kiindulni, nekem csak viszonzatlan szerelemben volt részem akkoriban, kapcsolatban nem, ami intenzívnek intenzív volt, megerősítem, de nem feltétlenül tette a legjobbat az pszichémnek egy hormonális szempontból eleve túlfűtött időszakban. Annyiból előnyös, hogy így nincs mit romantizálnom utólag, nem vágyódom vissza ez elmaradt "felhőtlen boldogságba" egy felnőtt kapcsolatból, sőt.

Én tiniként nem szerettem, persze jo volt de mégsem. Sosem volt saját pénzem, illetve ez sem igaz, mert dolgoztam a mekiben. De mivel 3-an éltünk együtt, anyukám, nagymamám, így természetes volt nekem, hogy beleadok a háztartásba.

Meg aztán néha elmentem a barátaimmal ide oda, plusz a randikon bele szálltam a fagyi, kóla, mozi, süti, meki költségeibe (bár a mekiben féláron ettünk vagy 20% kedvezménnyel :D )

Röviden, volt hogy anyukámtól kértem pénzt randira.

Most felnőttként nincs ilyen problémám.

Tiniként azért én lejelentettem anyukámnak, hogy hová megyek, kivel és kb meddig leszek.

Sőt én nagyon lelkiismeretes voltam, és nagyon sokáig elkéredzkedtem anyukámtól, ami már neki volt ciki :D

A szex már fiatal felnőttként jött az életembe olyan 20-21 éves korom körül, de akkor még bőven otthon laktam, nyilván nem úgy engedtem el magam, ahogyan most már felnőttként megtehetem.

Illetve engem tiniként sokkal jobban aggasztott, hogy komolytalanok a fiúk, én sem tudtam mit akarok magamtól, az élettől, helyt kellett állni az iskolában, haza mentem várt a tanulás, másnap a dolgozatok, temazárok, a mai napig totál homály tantárgyak kínjai, aztán az érettségi stressz.

Ha nem tanultam akkor biztos a fsz vette el az eszem...

Most felnőttként haza megyek, a munka nem jön velem, nem kell a hétvégeken leckét írnom, hogy utána láthassam a férjem :D

Nekem abszolút jobb most.

Nyilván felnőttként.

Nem azon múlik a kapcsolat hogy apu ad-e pénzt mozijegyre, anyu elenged-e minket fagyizni, vagy ránk nyitnak-e a gyerekszobában petting közben, a legizgalmasabb közös téma pedig a matekdolgozat.