A szerelem tényleg csak a fajfenntartàs miatt alakult ki? Mit gondoltok?

Igen,génjeinkbe van kódolva az a bizonyos agyi kémiai folyamat ami azt az eufórikus érzés illúzióját kelti,amit rózsaszín ködnek nevezünk.

Idővel viszont az ember fejlődése, (mint pl a hosszabb távú jövőbe való tervezgetések) társadalmi "elvárások" kialakulása is belefonódott a dologba,és lett belőle egy ilyen érdekes egyveleg,próbálkozunk egy egyensúlyt megtalálni az "állati ösztönök", és a kulturált életvitel,családmodell között. Kinél merre billen a mérleg, ez kicsit az alap mentálison, és talán a szerencsén is múlik... érdekes téma ez,lehetne rajta rengeteget filózni!

Igen, de a fajfenntartás nem merül ki abban, hogy a hím megtermékenyíti a nőstényt. Fel is kell nevelni az utódot, hogy saját maga is utódot hozhasson létre. Ebben az esetben mondható, hogy valaki továbbadta a génjeit.

Erre szolgál a család. Ami minden emberi társadalomban kialakult valamilyen formában. Akinek van gyereke, az fel tudja mérni, hogy szülés után a csecsemővel a vadonban mennyire lenne életképes egy nő. A pici ordít, a nőből dől a vér, nem hogy vadászni, gyűjteni se képes élelmet. A párja és a családja gondoskodása nélkül csak egy kis nasi lenne a ragadozóknak.

A klán, a törzs, a falu, tehát a rokonok és barátok szövevényes hálózata gondoskodik arról, hogy fennmaradjon a fajunk. A gyerekekre is figyelt mindenki, az öregekre is, a munka nehezét együtt végezték a férfiak, a pepecselőset meg a nők. A nagyszülők azért élik meg az unokáik születését, hogy tapasztalattal és gondoskodkodással segítsék a felnőtté válásuk. (A legtöbb faj egyedei előbb halnak meg, mint hogy a termékeny éveik végére érjenek. Az ember okkal él tovább.)

A szerelem is egy érdekes jelenség. A barátság ilyen szempontból még izgalmasabb, hisz utódnemzés nem szempont. Mégis legalább olyan fontos. A szülői szeretet meg olyan ősi, hogy a legegyszerűbb állatoknál is tisztán megfigyelhető.

A párok normális esetben NEM mennek szét, mikor a közös utód megszületik. Erre a mai is élő ösztöneink adják a bizonyítékot. Ilyen érzelmek formájában, mint pl a féltékenység, a hűtlenség okozta fájdalom, vagy hogy egyáltalán van szavunk a hűségre meg a hűtlenségre. Vagy az apára.

Ez az oka, hogy a gyakorin itt puffognak a pasik, hogy nem nevelik más kölykét, meg egyedülálló anya kell a fenének. Ha az ember poligám lenne, az lenne a természetes, hogy egy nő minden gyereke mástól van. Az anyaság pedig vonzó lenne, mert biztosan képes kihordani az utódot.

A dolog egyetlen szépséghibája, hogy eredetileg az ember se élt eddig, nagyjából 40 évesen feldobta a pacskert. A szerelem is kb itt hűl ki, nem véletlenül válnak a legtöbben ebben a korban.