Ha a kiszemeltemre már ijesztően hasonlítok belsőleg,akkor őt már mondhatom lelkitársnak?

Gondolok itt olyan dolgokra,hogy hasonló dolgokon mentünk fiatalabb korunkban keresztül,én voltam depressziós sokáig,rögeszmés is,szociális fóbiám volt,kiderült,hogy neki is ugyanezek a gondjai voltak,mindketten elég nehezen nyílunk meg emberek előtt,a lakásból nem szeretünk kimozdulni és inkább vagyunk teljesen egyedül,én se és ő se kedveli a hangos,zsúfolt helyeket,pl. egy buliban egyikünk se tudná elengedni magát,előbb ülünk csendben valahol egy könyvvel a kezünkben,mindketten empatikusak vagyunk,nehezen mutatjuk ki az érzéseinket,a nyers stílus is jellemző mindkettőnkre,ugyanúgy öltözködünk,egy a zenei ízlésünk és még a szexuális beállítottságunk is ugyanaz,merthogy én se és ő se vagyunk heterók,hanem biszexuálisok,az meg csak plusz apró hasonlóság,hogy mind a ketten hadarva beszélünk és szokásunk rágni a körmünket.

17/L