Kicsit nem furcsa az hogy sok nő panaszkodik a férjükre vagy barátjukra,hogy ilyen-olyan figyelmetlen, nem törődik velük,a gyerekkel,de viszont ők választották az élettársuknak? Szerintem már az ismerkedési szakaszban látszik hogy ki milyen ember.

#10 voltam, kiegészíteném:

"azonnal dobja az illetőt?"

méghozzá olyan módon, hogy a másiknak is jól látható legyen, hogy mindenfajta szívfájdalom nélkül teszi, tudatva ezáltal a másikkal, hogy elbukott a vizsgán.

Az nem furcsa, hogy ennyi férfi figyelmetlen és sz*rja le a gyerekét?

A fő probléma itt inkább az, hogy igen szűkös a választék figyelmes és a gyerekeikkel foglalkozó férfiakból. Nem nekik kéne változtatni kicsit?

10-11:

Én pl. kapásból messzire szaladnék egy olyan nő elől, aki a randizás, együttjárás időszakát vizsgáztatásnak fogja fel, amin vagy átmegyek vagy megbukok.

Hát vizsgáztassa azt, aki hagyja magát, én szeretetre vágyom! Ezt adom és ezt is akarom kapni!

De a párkapcsolat nem vizsga, és ha az ember tudna objektív lenni, nem lennének alapból rossz kapcsolatok.

És honnan tudod, hogy az a jel konkrétan egy jel, és nem csak egyetlen dolog?

Nem feltétlenül látszik az ismerkedési szakaszban.

Miért nem hagyjuk el rögtön? Ha szeretsz valakit, és volt sok jó emlék az elején, akkor arra is gondolhatsz, hogy rossz időszakot él meg. Ilyen bárkinek lehet. Ha pedig egy idő után mégis szólsz neki, akkor valószínűleg bocsánatot kér, és szépen összeszedi magát, ami kitart 3-6 hónapig. Ezzel megint megy az idő.

"onnan, hogy nem elkülönítve, hanem az illető össz viselkedésének kontextusába helyezve vizsgálom"

Vezess le egy ilyen példát.

[link]

Ha valaki olvasgatna. Pont tegnap láttam, a válaszokat is érdemes megnézni. Röviden rengetegen leírják, hogy a férjük (vagy az apjuk) akkor kezdte el verni őket (vagy az anyjukat), mikor terhesek lettek, vagy megszültek. Mert akkor már nincs hova menni. Akkor jön elő az igazi én.