Ha mindenki mást már elfelejtettem szinte, de róla még 4 év után is álmodozom, akkor lehetséges hogy ő volt az igazi?

Az "igazi" az, akivel egy életet le tudsz élni.

Róla nem tudsz semmit.

Nekem is van olyan lány, aki a mai napig rendszeresen eszembe jut - akár általánosból, akár egyetemről.

Nincs igazi, ez egy olcsó fogás hogy nézhetőek legyenek az okádék romcomok.

Mindamellett elképesztően felesleges, sőt kifejezetten kártékony. Lehetne érvelni hogy közel annyi életet nyomorít meg mint a covid.

1. Azt az ellazult felszabadult boldog örömteli érzést, egy másik személy jelenlétének tulajdonítod, hogy nyilván ő okozza mert ő az igazi. Pedig csak annyi történik hogy rövid időre a nyomorult, feszült, görcsös életedben el tudtál lazulni kicsit. Úgy mélyen és nem zavartak a saját gondolataid pár pillanatra az életedről.

2. Ez az egész, szar az élet, mentális szenvedésben tengődünk a droid munkánk mellett, míg nem valaki megjelenik az életünkben, aki ugye mindenkinek jár mert mindenkihez tartozik egy ilyen valaki, színt visz az életébe és na majd akkor végre boldog lesz. Ennél visszataszítóbb, egocentrikus, lealacsonyítása a krisztusi, mindent átható szeretetnek soha a büdös életben nem volt.

3. Stresszessé és felületessé teszi az ismerkedést másokkal csak úgy mint az egyéjszakás kalandok, de az legalább őszinte és egyértelműek a keretei, csak egy-két orgazmus erejéig köteleződünk el. De 'Az Igazi' az akkora elvárás amit senki nem tud hozni. Megváltást és boldogságot várni a másiktól, hogy megjavítson, ez nyomorba taszít, mert a másik sosem fog tudni igazán boldoggá tenni, bárhogy igyekszik.

4. Mentális nyomorba taszít azzal hogy nagy tétet ad a semminek. Volt egy kísérlet hogy monopoliban mindenki irdatlan nagy játékpénzekkel játszott, az egész kereskedés lefagyott a játékosok között, mindenki halál ideges lett és a végére mindenkinek rohadtul elege lett az egészből. Pont ugyanígy, ha fel lőjjük az értékét az ismerkedésnek, lehetséges párnak, akkor csak annyit teszünk valójában hogy nagy összegfel fogadumk a csalódásunkra.

5. Milyen egyszerű lenne ha volna egy dolog ami megjavít minden szenvedést. De hogy lenne a másik képes feloldani valamit aminek igazából te magad vagy az oka. Hogy tudná a másik helyetted feloldani benned a sok kretén elvárást amivel pillanatról pillanatra nyomorgatod magad.

A 'Don Jon' című film kiválóan tárgyalja ezt a témát.