Karrierista férfiak! Hogy álltok ezzel?

Tudom értékelni ha hasznos munkát végez. Inkább legyen orvos, jogász vagy "bármi", mint mondjuk műkörmös.

Kicsit kusza a kérdés. Minél komolyabb, az enyémnél? Karrierista lehet bárki, egy tanár is..vagy az nem komolyabb munka?

Nem igazán érdekel, megvan a saját melóm, papucsa meg nem akarok lenni semmilyen okostojgli nőnek.

Szerintem, ami értékes munka már büszkeséggel tölt el. Nem elvárás, hogy alkosson maradandót (nem dolgozhat mindenki KF-ben) elég apró dolog is ami őt is örömmel tölti el, lelkesedik iránta. Nincs jobb látvány mikor a párod energikus és lelkes, pozitív kisugárzású.

Bár nő vagyok... ez nálunk úgy volt, hogy két munkaalkoholista találkozott. És mindketten elfogadtuk, sőt elvileg értékeltük ezt egymásban. Aztán lettek gyerekeink, meg nekem lettek sikereim... ő meg volt sértődve, hogy nekem milyen jó, mert élvezem a munkámat és még otthon lehetek home officeban, neki meg túlórázni "kell" és sosem dicsérem ezért, hanem kérem, hogy váltson, ha így utálja, én meg meg voltam sértődve, hogy irigykedik és sosem túlórázhatok, mert mindig nekem kell megoldani a gyerekeket. Aztán a sok túlórában összeszedte őt egy elvált anyuka.

Én nőként idén végzek orvosin, az egyetemen megismert férfiakon (évfolyamtársakon és végzett orvosokon) azt vettem észre, hogy a nagy részüknek elég fontos, hogy "előrébb" tartsanak az életben, mint a párjuk. Ha a párjuk orvos is (ami általában inkább előny, az ismerőseim nagy része szintén (leendő) orvos nőt választ, nyilván mert a társaságuk nagy része "szakmabeliekből" áll), inkább olyat választanak, aki később végez náluk vagy alacsonyabb beosztásban van (mondjuk szakorvos egy rezidenst, vagy rezidens egy hallgatót).