Van olyan rossz tulajdonságod, szokásod stb., amit a párod valamiért mégis szeret benned?

Sokszor káromkodom -ezt viccesnek találja.

Túl precíz vagyok, ez érthető szerintem, hogy amúgy ez külső embernek pozitív tulajdonság.

Sokat beszélek (de nem locsogok), -utálja az unalmas nőket, evidens hogy ez nála előny.

Túl pozitív, barátkozó, közvetlen, extrovertált vagyok - ő nem ilyen, szereti nézni, hogy én random emberkekel, 1 perc után már pusziban vagyok, kollégáinak is szívesen bemutat emiatt. Ez másnak tuti zavaró lenne.

Nem vagyok ambíciózus - ő nagyon az, de felnéz rám, hogy teljesen másban lelem meg az örömömet az életben, és én ezt már fiatalként tudtam magamról, és így alakítottam a karrierem.

Belekötök random emberekbe, nagy a pofám, és sokszor xarok az etikára - menőnek tart ettől, meg azt érzi, helyén van az önbizalmam.

Néha vannak játékfüggő korszakaim PC-n -szeret itt ülni, és nézi ahogy játszom, és sokat játszunk együtt.

Tisztaságmániám van, a lakhelyemre, és a testemre is - szerintem ezt sem kell magyarázni.

Erősen szélsőjobbos nézeteim vannak - osztozik a nézeteimben.

Ezeket úgy írtam, hogy szerintem más szemében rossz tulajdonságnak minősülne.

Hogy néha nem viselkedek nőiesen - a hülye röhögésem, a gusztustalan poénjaim, amilyen részegen vagyok néha, mikor melegítőben és felkontyolt hajjal ténykedek vagy mikor random, gyakran koszos élőlényeket (főleg kutyákat) akarok megtapizni és kézbe venni. Ilyenkor nem érzem magam egyáltalán szexinek, csak úszok az árral, de kifejezetten szórakoztatónak tartja.

A káromkodásaimon nekem is szokott nevetni.

Ha nem értek valamihez és nincs is türelmem hozzá, azon is jókat szokott szórakozni, hogy próbálkozom (pl beállítani másik programot a mikrón és össze - vissza nyomkodni, mint egy gyökér, majd megunni és hidegen enni a kaját)

Tetszik neki, mikor flegma vagyok. Ezt nem tudom, miért szeretik ennyire a férfiak, nem ő az első, aki bírja, mikor valakit elküldök a faxba vagy visszaszólok neki valamit, hogy észrevegye magát az illető. Szereti, mikor megmondom a tutit, mikor nem félek attól, hogy az őszinte véleményemmel mások lelkébe gázolok (nem szándékosan, a megoldás érdekében).

Kifejezetten szereti, mikor tolom neki a nem túl polkorrekt hisztim. A gyerekellenességem, a hülye szülők iránti gyűlöletem, a szemtelen férfiak és makacs öregek miatti dühöm, a hülye teóriáimat és kérdéseimet, amiért mások elhallgattatnának, ilyeneket. Összességében szereti, mikor kimondok gondolatokat, amik az ő fejében járnak, csak azt hiszi, hogy szégyllni kell őket.

Szerintem ezek nem nőies dolgok. És nem is mind nemes. De neki tetszik.

Rengetegszer ugratom ketertelmu dolgokkal - imad ezeken kattogni.

Antiromantikus vagyok, ha letezik ilyen - elvezi, amiket mondok neki.

Kenyszeres rendszereto vagyok, kiveve az asztalomon talalhato kaosz - az elobbit imadja a masikon kacag.

Mindenrol tudomanyos fejtegetesbe kezdek - felet sem erti, masnapra el is felejti sajat bevallasa szerint, megis eloszerettel hallgatja.

Szokimondo vagyok es nem kerulom a konfliktust sem - Tetszik neki, de felt is egyben.