Hogyan lenne a legjobb?

Kb. 1 éve megismerkedtem egy fiúval, külsőre nagyon jól néz ki és kedves is. Össze is jöttünk, mert megvolt a kémia, viszont később derültek ki olyan dolgok, amelyek nincsenek meg benne, és számomra fontosak lennének, viszont másoktól megkapom, hogy ezek kényes elvárások, nem ez a lényeg egy kapcsolatban, és érdekelne a ti véleményetek is.

Például enyhén szólva zavar, hogy valaki 26 évesen az apjánál lakik, és konkrétan nincs privát szféránk. Mondhatnám, hogy nálam oldjuk meg, de én koliban élek, és ott még annyi sem lenne, mint náluk. A másik pedig a jövőről alkotott elképzelése. Jelenleg 130 ezerért gürizik egy olyan helyen, ahol egesz nap csak ülnie és őriznie kell, semmi szellemi kihívást nem követel a munkája. Szabadidejében bulikba jár, hajnali 4-ig fent van, és másnap délig alszik, mikor otthon van, és megkérdezem, mit csinál, azt mondja, hogy gépezik meg játszik. Ez teljesen más életvitel, mint az enyém. Én orvosnak tanulok, rengeteg időt és energiát igényel az egyetem, örülök, ha van egy kis szabadidőm. Határozott elképzelésem van, hogy milyen irányban szeretném építeni a karrierem, neki ez nincs meg. Mikor erről kérdezem, akkor azt mondja, hogy neki ez a mostani munkája jó, jobb, mint ha nem lenne állása. Ez sem tetszik, mert nekem szükségem van arra, hogy fel tudjak nézni a férfire teljesítmény terén, akarjon fejlődni és legyenek céljai, ő nekem demotiváltnak tűnik. Ez egyébként az intellektusban is megmutatkozik, bár kérdezgeti, hogy hogy meg mit tanulok, sokszor elvicceli a latin szavakat, ami számomra egyáltalán nem vicc értékű, mellette zavaró, hogy nem tud kerek mondatokban kifejteni véleményt témákkal kapcsolatban és alapvető nyelvhelyességi hibái is vannak. Alap matematikai műveleteket nem tud, és azt vettem észre, hogy nem egy művelt ember, a gépekhez úgy ahogy ért, de csak 1 félig elvégzett OKJ-je van. Emiatt nem merem bemutatni a szüleimnek, mert félek, hogy ott is minden második szava izé lesz és tudom, hogy a szüleim diplomás, orvos szakmával partiban lévő végzettségű férfit látnának mellettem. Ezt szóvá is tettem neki, és észre is vettem, hogy neki a diploma nem olyan fontos, mert azt mondta, hogy bár papírja nincsen, de mindenkinél jobban szeret és bármit megtenne értem. Ezt érzem is, bármikor szabaddá tudja magát tenni, ha épp elhívom, de ez abból is fakad, hogy sok a szabadideje. Mindig a kedvemben akar járni, akár ejszaka is hazahoz, viszont nagyon fura hogy 1-1 hosszabb fuvarért pénzt akart kérni, miközben néha én fizettem a közös ebedjeinket, és én sem kértem el a végén az árát. Ezt oda tudom visszavezetni, hogy nagyon keveset keres, és minden fillér számít neki. Tényleg olyan nagy elvárások ezek?

Korábban intellektusban jobban passzoló férfiakkkal voltam, de ők kicsit önzőek voltak, kisebbségi komplexusuk volt és nem igazán éreztem, hogy őszintén szeretnének.

Valahol a metszetben szeretnék megismerni egy férfit, aki megértő, kedves és nyitott az értelmes, akár komolyabb gondolatokat igénybe vevő beszélgetésekre.

Mi lenne a helyes megoldás? Szakítsak vagy jogosak az elvárásaim?

24/L