Ez most akkor "felhívás keringőre"? Tényleg akarhat valamit?

Van egy pasi, aki kb 2 hónapja jár hozzánk. Az egyik partnercégünk miatt Ő is szokott nálunk dolgozni, és többet jön hozzánk. A dologhoz hozzátartozik, hogy nekem van párom már 6 éve, mostanában elég jó a kapcsolatunk, voltak zűrös időszakok is, és egy időre külön is mentünk, de most minden oké.. Vagyis eddig. Akiről szó van igazából már először feltűnt azért, mert kedves volt meg nyilván jóképű, bár olyan furcsán visszafogottan viselkedett eleinte, hogy nem igazán foglalkoztam vele.

Viszont mostanában mindig azon kapom magam, hogy azt nézem mikor jön újra. Ott kezdődött, hogy volt a cégnél egy nagyobb balhé, amit végülis én segítettem elsimítani neki, nem csinált semmi rosszat, de rajta csattant volna az ostor. Ezután elkezdett közeledni, kereste a társaságom, folyton mosolygott, beszélgetni kezdtünk, igazából nagyon kedves volt velem, csomót nevettünk, a kezdeti kicsit ridegebb oldala is teljesen eltűnt, levettem, hogy baromi intelligens pasi. És emellett gyönyörű az arca, főleg a szemei, nem is bírom sokáig ha rám néz. A legfurcsább, hogy mennyi közös van bennünk, például neki is volt egy 6 éves kapcsolata -és 3 hete mentek külön...-, neki is ugyanolyan kutyája van mint nekünk, ugyanabba a pozícióba dolgozott mint én, ő is két cégnél volt egyszerre stb stb. Tehát nagyon felkavar ez a dolog.

Én azt vettem észre, mintha egyre komolyabban közeledne, és várná, hogy én mit lépek. Biztos vagyok benne, hogy tudja hogy van párom, szerintem ezért is nem volt soha egyértelmű, viszont a múltkor amit mondott nem megy ki a fejemből. Beszélgettek a kollégámmal, nevetgéltek valami olyasmiről, hogy milyen volt régen de nem hallottam teljesen, majd mikor arra mentem rám nézett és azt mondta, hogy "na ez például nem változott, én az óvodában is meghúztam volna a Luca haját, meg most is" és ahogy mosolygott rám... Soha nem mondott még ilyesmit, mindig nagyon becsomagoltan bókolt, de ez most akkor tök egyértelmű nem? Ugye nem értem félre?

Akarhat valamit igaz? Most meg mit csináljak...