Nőtársak, belementek ismerkedésbe olyan 30as férfival, aki azt mondja, hogy nem biztos, hogy ebben az országban akar dolgozni a jövőben?

Nem. Én itthon akarok élni, a tavkapcsolatnak még nincs értelme. Nem csak anyu-apu, de a barátok, a nyelv, a környezet, a kultúra, mind olyanok, amiket ismerek, megszoktam, otthonosan mozgok bennük.

Szerintem tök szomorú, ha valaki olyan szinten nem kötődik semmihez a jelenlegi életében, hogy csak a szülőktől való függés jut eszébe, mint lehetséges szempont a maradás mellett. Akkor azért valamit elég szarul csinál.

Igen, ha a kapcsolatot viszont komolyan gondolja. A munkám olyan, hogy bárhol csinálhatom, egy szál laptop kell hozzá. A legjobb barátnőm most is ezervalahányszáz kilométerre él tőlem, mégis élő, napi szintű kapcsolatunk van. Szóval tulajdonképpen miért ne? Illetve attól függ, hova, Angliába nem mennék, utálom azt a nyunyás időt, ami ott jellemző. Hollandia detto. De valahova délre szívesen.

Most már nem fogok menni sehova, 33 vagyok és van családom, de ha anno úgy adódott volna, simán elmegyek.