Férfiak! Gondoltok meg régi szerelmekre, nektek tetsző lányokra 5-10 év távlatából is?

Én nőként tudok arról nyilatkozni, hogy egy férfi ismerősöm egyfolytában sóvárog a felesége után, hiába vált el tőle az asszony.

Állítása szerint sosem fog mást szeretni. De azt nem értem, hogy akkor meg miért találkozik velem olyan szívesen, hogy szinte minden nap akar már majdnem?! Csak én nem értem őt?!

A párommal 17 éve élünk együtt egy nagyon szép kapcsolatban. Nálam ez úgy szokott lenni, hogy nosztalgiából 5-6 évente néha eszembe jutnak csak úgy a semmiből az előző szerelmek, kíváncsiságból rájuk keresek, hogy vajon mi van most velük, megnézem mennyit változtak, van-e újabb gyerekük, új pasijuk, új férjük, itthon élnek-e még Mo-on vagy esetleg már ők is kiköltöztek külföldre meg ilyesmi, és akkor kész, ennyi. Nyugtázom magamban, hogy szépen alakul az életük, biztos boldogok ők is, legalábbis remélem. De nem ismerősök fb-n meg sehol sem, nem is vágyakozom egyikük után sem, csak néha előjön bennem a kíváncsiság, hogy élnek-e még, vagy mi van velük. És amikor így megnéztem őket, akkor utána újabb 5-6 évig eszembe se jutnak megint. Valójában közömbösek már, egyikükkel sem kezdeném már újra, de azért mégis csak vannak/voltak szép közös emlékek, amiket nem felejt el az ember. Valamikor régen fontos szerepet töltöttünk be egymás életében, általuk is lettem az, aki ma vagyok, de ezeknek a kapcsolatoknak már vége. Az emlékek viszont megmaradnak örökre, az kitörölhetetlen. Szerencsére egyikükhöz sem köt rossz emlék, mindegyik előző kapcsolatot sikerült szépen lezárni. Ha teljesen véletlenül összefutnék bármelyikükkel az utcán, egyiküktől sem fordítanám el a fejem vagy nem rándulna görcsbe a gyomrom, max. egy kedves mosollyal köszönnénk egymásnak, vagy egy gyors "jól vagy?"-gyal érdeklődnénk egymás felől, aztán mindenki menne tovább a saját dolgára. De az elmúlt 17-20 évben nem történt ilyen véletlen összefutás vagy találkozás.

Olyan elő szokott fordulni néha, hogy pl. a tv-ben vagy neten hallok egy zenét vagy látok egy filmet és egy film részletéről eszembe jut valamelyikük, vagy az utcán látok valakit, aki hasonlít rájuk, de amilyen gyorsan jön ez a gondolat, olyan gyorsan el is megy, olyankor nem kezdek el hosszan nosztalgiázni magamban a múlton. Szerintem az egészséges elengedés a lényeg. Hogy szépen le tudjuk zárni magunkban a régi dolgokat és ne legyen bennünk se harag, se pedig vágyakozás irántuk. Csak egy jóleső érzés maradjon, hogy jó volt, szép volt, de vége, ennyi volt és most van helyette valami más (valaki más), akivel ugyanolyan jó vagy még jobb.