Mi értelme a párkapcsolatnak ha úgy sem tart sokáig sokaknál vagy úgy általában?

inkább azt veszem észre a sokáig nem tart féle kapcsolat avagy házasságok főként az olyan embereknél mennek füstbe akik megtervezik minden részletét , hogy milyen emberrel , milyen körülmények legyenek adottak stb.. Akik spontán jönnek össze sokkal hosszabb távon tartanak ki egymás mellett illetve őszintébb , ember alapúbb a kapcsolatuk. Az ember jelenleg fogyasztói társadalomban él, ahol a másik nemet is cserélgeti úgy mint egyes a ruháikat , kocsit, lakást, vagy lakó helyüket .

#9: Sajnos bár a válási statisztikák valamennyire valóban javultak az elmúlt pár évben, továbbra is egyértelmű trenddé vált a házasságon kívül élők (nőtlenek, hajadonok, elváltak, özvegyek) részarányának folyamatos növekedése a társadalomban. A KSH adatai szerint jelenleg már a felnőtt lakosságnak csupán 42%-a él házasságban, pedig 30 éve még közel kétharmados volt az arányuk. A soha nem házasodottak, azaz nőtlenek és hajadonok aránya pedig ezalatt 20-ról 35%-ra nőtt. Nyilván ezeknek egy része házasságon kívüli párkapcsolatban él, de tagadhatatlan, hogy egyre több a tartósan szingli nő és férfi is, s közülük sokan saját akaratukból választják ezt az életmódot. Ennek az elmagányosodási folyamatnak sajnos az egyik lehetséges következménye a mentális egészség általános leromlása a társadalomban. (Nem véletlen, hogy sok hazai nagyobb városban szinte lehetetlen pszichológustól időpontot kérni.) A másik következmény pedig hosszabb távon a gyermektelenül és magányosan megöregedő, kis nyugdíjból tengődő emberek egyre növekvő aránya, akik a szociális ellátó rendszerre fognak utolsó, gondozást igénylő éveikben vagy évtizedeikben szorulni, amely jelenleg is alig tudja ellátni a feladatát. Erre a teljesen biztosan bekövetkező kihívásra már most el kellene kezdeni felkészülni, de persze a politikusok inkább a homokba dugják a fejüket, mert ők a következő választás megnyerésével törődnek, és senki nem meri kimondani, hogy az adókat és járulékokat elkerülhetetlenül emelni kell, méghozzá jelentősen. (A nálunk jóval gazdagabb Nagy-Britanniában épp most jelentette be az ottani konzervatív kormány, hogy a szociális ellátás finanszírozási gondjai miatt, a választási ígéretét megszegve, adót emel.)

#13-as:ez elég negatívnak tűnik. De vajon mi lehet az oka, hogy ennyi egyedülálló fiatal van? Én csak azt látom, nagyon különböznek az igények és talán az elvárások is sokszor magasak.

Ezen én is gondolkodtam már, de lányegében csak annyi, hogy az emberek követik a konvencionális szabályokat, mert ki akarják próbálni, követni akarják azokat, de nem feltétlen számítanak a szívással.

A párkapcsolatot is tanulni kell, kérdező. És azt nem a nwtről tudod elsajátítani, hanem ha együtt vagy valakivel. Még ha nem is vesszük figyelembe a két nem homlokegyenest ellentétes gondolkodásmódját és lelkivilágát, még akkor is ott a másik buktató, jelesül, hogy a párkapcsolathoz KÉT ember kell. Két ember, eltérő belső értékekkel, eltérő igényekkel. Mindezt össze kell tudni hangolni, ehhez pedig gyakorlati ismeretekre van szükség. Jó esetben első próbálkozásra belebotlik az ember olyan párba, akivel együtt tanulják a tanulnivalókat, vagy tanulva a hibáikból továbblépnek, és mások mellett hasznosítják a tapasztaltakat.

Ha te értelmetlennek látod, akkor ne keress kapcsolatot. Nem kötelező. Aki látja értelmét, és szeretne, az meg megoldja.

#17: Úgy 20 éve még nagyjából igaz volt, hogy aki keres, az talál. Sajnos mostanra már aki párkapcsolatot szeretne, annak egyáltalán nem biztos, hogy sikerül, akármennyire elszántan, éveken át próbálkozik is. A párválasztási attitűdök radikálisan átalakultak az elmúlt évtizedekben, az emberek válogatósabbak lettek - egyre többen vannak, akik inkább egyedül maradnak, mint hogy kompromisszumot kössenek. Ha valaki ebben a változásban kételkednék, annak ajánlom, hogy próbáljon egy netes társkeresőn nem túl jóképű férfiként párt keresni. Százból legfeljebb 3 nő fog levelezésbe bocsátkozni vele, s azok is többségükben még az első randevú előtt eltűnnek, nyilván azért, mert közben egy jobb képű férfi írt nekik. Nyilván régebben is volt egy olyan 5%, akinek akarata ellenére sem sikerült társat találnia; most ez az arány szerintem bőven 20% fölött van, különösen a férfiak körében.

#19: Szerintem nincs igazad. Az érvelésedben ott az apró hiba, hogy a nők körében többen vannak azok, akik saját döntésből, önkéntesen maradnak egyedül. Ők ugyanis könnyebben érzik kereknek az életüket társ nélkül is, mint a férfiak. (Nekem is van olyan nőrokonom, akinek egy korábbi társkapcsolatából született egy gyereke, s miután szétmentek vagy 10 éve, esze ágában nem volt újabb társat keresni, jól megvan kettesben a kislányával. De régebben volt gyermekével fiatalon megözvegyült és soha többet társat nem kereső kolléganőm is. Férfiak körében az ilyen hosszú önkéntes magány rendkívül ritka.) Ezért van az, hogy bármelyik internetes társkeresőn a regisztrált férfiak száma jóval meghaladja a regisztrált nőkét. Így aztán a társkereső férfiak egy részének egyszerűen matematikai alapon "nem jut" társ.