Láttatok már a környezetetekben példát arra, hogy egy nagyon jóképű és eszes férfi beleszeretett egy csúnyább és butább nőbe?

Én szerintem ilyen kapcsolatban vagyok. Az alakom jó, de az arcom egyáltalán nem szép, nem vagyok kifejezetten buta, de az IQ-m és az EQ-m is bőven elmarad a férjemtől.

A férjem azt szereti bennem, hogy jószívű vagyok és amikor ő nem mer megtenni valamit (kis dolgokra gondolj, pl. odamenni a társaságban egyedül elveszetten álló emberhez, esküvőn berángatni a tánctérre azokat, akik vágyódva néznek, szülinapi bulit szervezni annak az ismerősnek, aki tavaly nem szervezett magának, mert félt, hogy senki nem jön el), azokat gondolkodàs nélkül megteszem és max. később rágódomazon, hogy jó ötlet volt-e.

Nem, igazán szerelmesnek csak sugárzóan szép lányok párját láttam.

Olyat láttam többet is, aki miután nem jött össze neki a nagy szerelem a sugárzóan szép lánnyal, feleségül vett egy szürke verebet vagy kifejezetten csúnya nőt. Hát sok boldogság nincs ezekben a kapcsolatokban, én azt látom. Az egyik ilyen pasi pár év alatt hozzácsúnyult a feleségéhez és egy halott tekintetű, koravén ember lett 40 éves korára. A másik kiposztolta, hogy a feleségem és a szerelmem: a fotón az autója volt és a felesége. Majdnem írtam neki, hogy ez ritka paraszt dolog volt tőle, de inkább visszafogtam magam. Pár év múlva elváltak. Amúgy a srác kifejezetten helyes volt és 20 éves kora körül halálosan szerelmes egy álomszép lányba, de a szülők hívők voltak és a lelkipásztorral összefogva szétszedték őket (a lány is szerelmes volt belé.) Aztán pár év múlva feleségül vette a gyülekezet tényleg legcsúnyább lányát, kb. mint Quasimodo, na aztán meg sok év múlva posztolgatta, hogy a feleségem és a szerelmem...

Nekem nem hiteles az, amikor egy helyes férfi egy kifejezetten csúnya nőt választ. Főleg akkor nem, ha előtte meg egy világszépe csajba volt szerelmes évekig. Utána szeretheti a szürke verebet, nem azt mondom, de soha nem fog érte úgy rajongani, mint azért, akibe szerelmes volt.