Mi erről a véleményetek ?

mert annyira részeg volt, h. nála ez filmszakadás...

nem értem miért agyalsz ezen, ha ő meleg? akkor lenne gáz, ha egy másik faaszival összeölelkezve találod, de bakker egy csaj... no panic!

minek mentegetőzött volna? azok szoktak, akiknek vaj van a fején. ő semmi rosszat nem csinált.

viszont veled gondok vannak, birtoklási vágy, paranoid féltékenység, inkább magadon gondolkozz el.

Én lány vagyok, nekem vannak meleg barátaim, és sokszor csináltunk már ilyen "páros" dolgokat. Aludtam már velük összebújva, volt, hogy egész éjszaka egymásra voltunk csimpaszkodva, de ettől még romantikus szálak sose voltak. De szeretem őket, szeretek hozzájuk érni és ennyi. Ettől még ők pasikkal ismerkednek, nekem meg teljességgel barátzónások és sose gondolnék többre.

Viszont ha a lány nem tudja, hogy meleg és nem is látszik rajta, attól még érezhet iránta többet. De ha állításod szerint a srác 100% meleg és veled egyértelműen viselkedik, akkor szerintem ennyi miatt ne szakítsd meg vele a kapcsolatot. Inkább mondd el mit láttál és kérdezz rá, hányadán állnak a csajjal.

Kedves Kérdező!

Egy hazánkban dolgozó külföldi, feltehetően iszlám hátterű, de a melegséget és a melegeket mindenképpen kirekesztő és elítélő országból érkezett sráccal ismerkedsz. Fáj és féltékenységgel tölt el, amit láttál. Fáj és sért Téged.

Szomorú!

A srác elment a falig, ameddig csak lehetett: a barátaival együtt volt, de Veled is együtt akarta tölteni az időt. Így tett, annak ellenére, hogy talán a baráti társaságban ha kipattan a dolog, visszacsatolást kap az otthoni baráti köre, a családja - mindazok, akik előtt nem vállalta fel, nem is vállalhatta fel másságát. Nem azt értékeled, hogy mennyire fontos vagy Neki és mennyire bízik Benned, hanem azon hisztizel, hogy vajon megérdemel-e Téged, mert összebújva aludt egy lánnyal, aki talán nem tudva, hogy meleg, szívesen benne lenne többen is. (Megjegyzem, ez ha még igaz is, a srác erről nem tehet.)

A kényszerűen rejtekező srácoknak (ha nem is ugyanaz a megítéltetés, de alapvetően mindegy, hogy a nem elfogadó családjuk miatt, vagy az otthoni becsületgyilkosságtól való félelem miatt) néha bizony el kell játszani a gyanakvást elaltatóan egy könnyed, tartalom nélküli flörtöt egy-egy lánnyal, és mindaddig, amíg nem élnek vissza a helyzettel vagy nem tévesztik meg a másikat, addig ez bizony nem probléma.

Hogy a lány együttműködő partner, mert tudja Róla, de eljátssza az alibibarátnőt, vagy nem tud semmit, de élvezi azt a társaságot és figyelmet, amit kap és vágyja azt, amit remél... ...szintén mindegy.

Ha a srác úgy érzi, hogy mimikrire van szüksége a Szerinte mindenképpen feladhatatlan látszat fenntartásához, vagy az egzisztenciális/fizikai biztonsága megőrzéséhez, nincs ebben semmi.

Ha nincs is tétje, tartalma, nem is kell ezt külön magyarázni, mentegetőzni miatta - sokkal többet árul el szerintem Rólad az, ahogyan ezt fogadtad, és ahogyan egyoldalúan értékelted, kezelted. Ha én lennék a helyében, és tudnám azt, hogy hogyan kezelted, és hogy csak a saját szemszögedből értékelted a dolgot, én tudnám pontosan, hogy nem kívánnék Veled találkozni, ismerkedni.

Nem, nem cuki, hogy féltékeny vagy, hanem ciki, hogy annak ellenére, hogy tudod, a másiknak mennyire érzékeny a háttere, csak a saját érzéseidre tudsz gondolni.

Szerencsére mind másmilyenek vagyunk, így biztosan van, aki meghatódna a féltékenységtől, de nekem nem kellene, hogy valaki bonyolítsa az életemet, ha már a személye nélkül is ennyire bonyolult, problémás, esetleg veszélyes...

Kedves Többiek, Kedves Erkölcsbajnokok!

Igen, a legjobb és legegyszerűbb, ha felvállalja magát az ember, nem játszmázik, nem alakoskodik, de ezt nem teheti meg mindenki, és aki nem teheti meg, annak nem is kell a Ti kedvetekért.

Kérem, az vesse rám az első követ azért, mert az alakoskodást elfogadom ilyen helyzetben, aki még nem füllentett, aki még nem mondta azt, hogy keresik a másik vonalon, aki még nem mondott le találkozót mondvacsinált okokból, aki még soha nem hallgatott el információt konfliktuskerülésből, vagy soha nem hagyta, hogy a beszélgetőpartnere tévedésben legyen a ráhagyott feltételezése okán... ...és sohasem flörtölt vagy kokettált tét, azaz komoly szándék nélkül.

Kedves Voyager24!

Elnézést, ha kemény hangot ütöttem meg, de a mondanivaló volt a fontos, nem a hangnem.

Valóban, majdnem minden féltékenység mögött az önértékelési és önbecsülési nehézség, probléma húzódik meg, kevés esetben a tudatalattiban megbúvó emberismeret jelez, nagyon ritkán pedig a másik ember (és hibáinak, gyengeségének) reális ismerete.

Ugyanakkor túl ezen az Általad felismert hibádon, úgy látom, hogy gyors önreflexióval, nyitott realitásérzékkel és korrekt reakcióval is meg vagy áldva, amik bőven ellensúlyozzák a gyengeséged 

Gyorsan ismered fel ugyanis a másik szempontjainak realitását, hajlandó vagy azt elismerni és elfogadni, s nem önmentegetésbe vagy a másik hibáztatásába menekülsz, hanem szembenézel a helyzettel, hogy megoldást találj --- és ez nagyobb erő és bátorság, mint hinnéd.

Tisztelem ezt, és amit a továbbiakban mondok, ne vedd, kérlek kötözködésnek, megszólásnak – mert egyáltalán nem annak szánom. Kétszer annyi idős vagyok, mint Te (ha a felhasználónevedben az a szám az életkorod  ), így érthetően más szemmel, más szemszögből nézzük a helyzetet, de őszintén: Te csak a szép szemét, aranyos mosolyát, olajos fekete haját, kockás hasát, duzzadó… …vállizmait szereted, és csak ezek miatt a vágykeltő külsőségek miatt szereted Őt magát?

Ha igen, az sem gond, csak akkor ismerd be magadnak, hogy amit érzel, az nem szerelem-kezdemény, hanem horgadó vágy, és kezeld is akként!

Amennyiben azonban a válaszod „nem”, és úgy gondolod, hogy Számodra Ő nem pusztán ezek miatt a külsőségek miatt több, fontos és értékes, hanem egyéniségéért, szavaiért, gondolataiért, szeretetteljességéért és gyengéd odaadásáért is, akkor bizony gondolkozz el: mi okod van arra, hogy hitványabbnak lásd Őt annál, mint amilyen kép önmagadról él önmagadban? Ő csak a véleményed szerint önmagához mérten nem olyan vonzó külsejű srácot láthatja és szeretheti, vagy Ő is láthat Téged többnek, fontosabbnak, értékesebbnek az egyéniségedért, szavaidért, gondolataidért, szeretetteljességedért és gyengéd odaadásodért? Ne vitasd el mástól azt a lelki mélységet, ami Benned is meg kell hogy legyen, hogy ez ne csak vágy, de kezdődő szerelem legyen! Ne lásd Őt félelmed miatt felszínesnek, csak külső alapján ítélőnek, különösen akkor, ha Te is hajlamos vagy nem felszínesen, nem (csak) külső alapján ítélni és érezni.

Mindannyiunknak van „szeretetnyelve”. Van, aki gesztusokkal, van aki gondoskodással, van aki becézéssel, van aki gyengéd érintéssel, s van, aki mondjuk a bizalom megadásával fejezi ki a szeretet érzését. És bizonyára van még soktucatnyi lehetőség.

A titok az, hogy felismerjük a másik szeretetnyelvét, hogy megértsük, mikor kifejezi az érzéseit, és megismertessük Vele a mi szeretetnyelvünket, hogy megérthesse, mikor mi mondjuk ki a magunk módján, legtöbbször szavak nélküli őszinteséggel, hogy szeretjük Őt.

Értsd meg, fogadd el és tudd: szerethető vagy önmagadért, és csak azt kell ténylegesen szeretned, aki önmagadért szeret. Nem a szemedért, a szádért, a hajadért, a sportos külsődért, hanem valóban önmagadért. Mindaddig minden csak vágy, vagy annak a hiánya. Azt is fogadd el, de ne értékeld túl! Élvezd, ha kölcsönös, de nem sajnáld a viszonzatlanságot, mert nem kell túldimenzionálni a vágyat: mindig jön másik vágy, és mindig van másik, aki felkelti.

A szerelem lehetősége pedig nem csak azon múlik, hogy nézel ki, hány éves vagy – az emberi elme és az emberi szív kiszámíthatatlan. Ezt láthatod akkor is, amikor simán végigsétálsz az utcán, és megnézed a szembe jövő párokat. Sok esetben csak ők értik, miért is a másik a számukra a legszebb, legjobb, legkedvesebb – már ha szeretik, és nem csak megszokásból, kényelemből vagy érdekből vannak vele… …de ez most a példa szempontjából érdektelen.

A lényeg: bízz magadban, bízz a másikban, mert megérdemled, mert megérdemli.

Ha mégsem érdemli meg, akkor ne sajnáld, hogy mégsem olyan tiszta, hogy mégsem olyan ragyogó, hanem őrizd meg a közösen töltött idő emlékeit és élményeit. És keress mást, akit boldoggá tehetsz, és aki boldoggá tud tenni.

Bujkálni? Igen, annak aki valamilyen objektív, vagy objektívnek gondolt szubjektív ok miatt nem vállalhatja fel életének ezt az aspektusát, annak folyamatosan bujkálnia kell majd, talán egész életében. Nem hogy még a legjobb barátai előtt is, de pont hogy leginkább azok előtt. Ők vannak ugyanis legközelebb ahhoz a közeghez, háttérhez, aspektushoz, ami miatt a bujkálás mellett volt kénytelen dönteni az illető.

Ha pedig ilyen embert szeretsz meg, akkor bizony Neked is vállalnod kell a bujkálást, mindegy, hogy Te vállalod-e magad a saját közegedben, vagy sem, mindegy, hogy Te gyengeségnek, gyávaságnak, kínos kompromisszumnak vagy megalkuvásnak tekinted-e ezt a döntését és az ezzel járó helyzetet.

Ha pedig nem szereted ezzel a döntésével együtt, mert ez számodra nem kompromisszum, hanem megalkuvás, nem füllentés, hanem hazugság, nem mimikri, hanem átverés, akkor nem szereted olyannak, amilyen, nem Őt szereted magát a helyzetével, gyengeségével és hiányosságával együtt… …akkor mondj nemet, és keresd máshol a boldogságot…

De ha odáig vagy Érte és vissza, akkor tényleg csak szeresd, mutasd ezt ki a bókon és dicséreten túl is, úgy, hogy tényleg megértse, és ezen túl ne agyalj tovább a dolgon, de aggódd túl, ne parázz! Tudj szeretni, és tudd engedni félelem nélkül, hogy szeressenek!